-1 hét fizetés

1 héttel kevesebb fizetést kaptam, mivel hogy B. arra emlékszik, hogy csak 3 héttel tartozik, de az a 3 hét valójában 4!!! És akkor még nem is szóltam a 10 hónap alatt rengetegszer kölcsönkért 1-2-3-4-5 fontokról, amiket aztán sohasem láttam viszont. Plusz a vásárlások, amikre sose adott pénzt, pl. hozz tejet, juice-t stb. majd később rendezzük, blabla. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a kajámat mindig magamnak vettem, pedig nem eszem semmiféle luxus cikket, csupán csak ő annyira sóher, hogy szerintem ilyen ember még egy nem is létezik a világon. Áhh, elegem van. Most jött el az a pillanat, amikor szívem szerint pakolnám a bőröndjeimet, és mennék... Már nem érdekel se Zane, se semmi. Besokalltam. Voltak iszonyú bunkó húzásai B.-nek, többek között ezért is nem írtam sokáig a blogba, mert nem akartam azokat a dolgokat kiteregetni. Sokáig nagyon-nagyon türelmes voltam, de most már nálam is elszakadt a cérna. Fogalmam sincs, hogyan volt erőm eddig is tolerálni ezt az egészet. Az tuti, hogy ez volt az utolsó! Mostantól sokkal határozottabb leszek, és jobban ki fogok állni magamért szeptembertől az új helyen. Az a baj, hogy ezzel a nővel nem lehetett értelmesen kommunikálni, mert egyszerűen annyira egy stupid idiot.

1 héttel ezelőtt könyörgött plusz shiftekért hétvégére, mert hogy különben nem tud engem kifizetni. Tegnap lemondta a plusz munkákat, könnyen ugyebár, mivel nekem meg egy héttel kevesebb fizetést adott. Mondván ő fáradt, nem tud menni dolgozni. Könyörgöm, kit érdekel?! Direkt kimosott fél szekrénnyi ruhát, de garantálom, hogy a vasalás meg fogja várni őnagyságát aug. végén. :) Illetve, reggel megkért, hogy segítsek neki pakolni, én meg megmondtam neki, hogy nekem sem fog segíteni senki, és nem is fogja senki megcsinálni helyettem, úgyhogy nem, ez igazán nem az én dolgom!

6 + 6 nap a végéig

Megint régóta nem írtam a blogba, mert nem volt se időm, se energiám. 6 + 6 nap, és végre Magyarországon leszek! Ez a hétvége nem lesz egyszerű, mert B. végig itthon lesz. De majd megpróbálok Zane-nel elhúzni a parkba, vagy fogalmam sincs. Nem akarom már semmin se idegesíteni magamat, már mindent elviselek, csak legyen VÉGE!
Kerek 1 hétig kórházban voltam hasnyálmirigy gyulladás miatt, 7 napig kaptam infúziót, ahogy lekapcsoltak róla, én rögtön hazakönyörögtem magamat, ami így utólag belegondolva nagy butaság volt. + 1 hét antibiotikum szedése után most már úgy érzem jól vagyok. Az angliai kórház, hát... sajna nem sokban különbözik a magyartól. Beatrice osztályán voltam, nagy-nagy szerencsémre, így triplán odafigyeltek rám, és megvolt mindenem, amúgy meglehetősen rosszabb sorsom lett volna. Nem sietik el a vizsgálatokat, mindenre több napot kell várni, hacsak nincs vki a hátad mögött, aki tud intézkedni, és nyomást gyakorolni az épp aktuális kezelőorvosra. Iszonyú nagy a fejetlenség, nem egy orvos alá tartozol, mindig az épp ügyeletes foglalkozik veled. A kaja 10-ből 10 pontos (bár én nem bírtam sose enni, az étlap alapján mondom, 3 fogásos menük, te válogatod össze sok-sok fajtából, hogy mit szeretnél enni), a tisztaság 10-ből 2 pontos. Ez utóbbin teljesen le voltam döbbenve, áhh, nagyon undorítóak voltak a zuhanyzók, wc-k. A nővérek hozzáállása az én esetemben 10-ből 10, amúgy max. 8 körül. A szaktudás... 10-ből mondjuk 6. Szerintem Magyarországon sokkal jobban képzett orvosok-nővérek vannak.  --> Ugyebár mikor először rosszul lettem, még régebben, a sulinál, amikor begörcsölt az epém, és nem tudtam, hogy az epém az, és kihívták a mentőket, akkor a mentőorvos rögtön azt mondta, hogy biztos a szívemmel van probléma. Mondtam neki, hogy mit ettem, hogy hol fáj és hogyan, minden tünet egyértelműen epegörcs tünet volt, de ő továbbra is tukmálta rám, hogy nem-e zsibbad a karom és stb. Hiába mondtam, hogy NEM! Aztán... a mostani alkalomnál, már 2 napja görcsölt az epém, de vmi iszonyúan, és 3. nap reggel elkezdtem hányni, ha csak egy fél korty vizet ittam, az is 2p múlva kijött belőlem. Beatrice reggel felkelt, látta, hogy szarul vagyok, kérdezte mi a baj stb. Kért 1 óra haladékot a munkahelyén, meg elintézte, hogy Zane-t Sekai eldobja a suliba, de én csak nem lettem jobban. Elindult dolgozni, mondta, hogy majd később hív, hívott is egy óra múlva, mondta az instrukciókat mit-hogy próbáljak csinálni, de egyre rosszabbul voltam. Végre jött Sekai, elvitte Zane-t, én valahogy összeszedtem magamat, de már abszolút semmi erőm nem volt, és egyre jobban nem kaptam levegőt a görcsöktől. Hívtam B.-t, mondta, hogy hívjam a mentőket. Hívtam... elmondtam egyértelműen, hogy mi a szitu, 5p múlva kint volt a mentő. Mindenáron a sheffield-i kórházba akartak vinni, mert hogy ők onnan jöttek, de megmondtam, hogy én ide Rotherham-ba akarok menni. Felvették az adataimat, rátettek vmi gépre, adtak vmi gyógyszer félét, hogy a fájdalmaim enyhüljenek, de persze 2p múlva hánynom kellett tőle. :( Végre elindultunk a kórházba, odaértünk, kitettek, és onnantól kb. 10 percig senki nem foglalkozott velem, míg el nem ájultam. Aztán kezdődött a szenvedés, abszolút nem voltam magamnál a fájdalomtól, emlékszem, hogy kérdezősködtek, de nem tudtam válaszolni, csak B. nevét mondogattam kétségbeesve. A nő ordított velem, hogy márpedig amíg nem válaszolok a kérdéseire, addig nem hív orvost, és nem kapok fájdalomcsillapítót stb., de közbe hála égnek megérkezett B. és egyből lett orvos, bekötötték az infúziót, kaptam morfiumot, hogy kicsit jobban legyek. Amint beadták, a fájdalom szinte el is illant /kis időre/, de jött vele a szédülés, szó szerint forgott velem a vizsgáló, és mindent elmosódva láttam. Tökre megijedtem, de mondták, hogy ez normális, ne aggódjak. Kaptam hányáscsillapítót is intravénásan, aztán röntgen, és végül felvittek egy osztályra. Jött egy kedves nővér, elmondta a nevét, meg hogy ő fog du. gondoskodni rólam stb. és ne aggódjak, tudja, hogy B. au-paire vagyok, és B. is itt van ezen az osztályon. OK. Elaludtam, majd arra ébredtem, hogy vizit van, és az orvosok ott tanakodnak felettem. Mondták, hogy hasnyálmirigy gyulladásom van, sokáig infúziót fogok kapni, napi 4 litert, és hogy egyáltalán nem ehetek semmit, és egyetlen kortyot sem ihatok, a gyógyszert és mindent intravénásan fogok kapni. Az első 2 napot rettenetesen nehezen viseltem, nem éhes voltam, hanem iszonyú szomjas, teljesen ki volt száradva a szám stb. :( Ez 4 napig volt így, utána el kellett kezdenem fokozatosan enni és inni. Az ivással nem volt olyan nagy gond, na de az evés... nem ment, rá se bírtam nézni a kajára, ahogy megéreztem bármilyen kaja illatot, rögtön forgott a gyomrom. Így aztán szendviccsel próbálkoztam... a 7. napon sikerült megennem egy egész szendvicset. Azt ugye mondanom sem kell, hogy naponta 4x vettek vért, 7 nap alatt 4x szakadt ki az infúzió a kezemből, és volt olyan doki, aki csak 5. próbálkozásra tudta bekötni az infúziót. :( A vérvételeknél ennél is rosszabb volt az arány, volt hogy többen is próbálkoztak, de 2 napig senki nem tudott vért venni tőlem. 2 óránként mérték a lázamat, és a vérnyomásomat (éjjelente is!). A lázam végig 38.5-39.5 között ingadozott, így ventillátorral az arcomba kellett aludnom, és lennem folyton. Nem értettem miért jó az nekik, de mindegy is, túléltem. 7 nap után mikor lekapcsolták az infúziót, én rögtön hazakönyörögtem magam. Nagyon gyenge voltam, a kocsiig alig bírtam kisétálni. Hazaérve, mikor megláttam a kupit, már inkább mentem is volna vissza. Beatrice semmit se csinált, amíg én nem voltam itthon, és ez annyira felháborított.
Most ott tartunk, hogy én tartom magamat az elhatározásomhoz, vagyis hogy nem jövök vissza. Persze nem mondtam meg neki, mert nem akarok balhét, veszekedést. Nyugalmat akarok! És mielőbb távozni innen... Még 6 nap!!! B. tartozik 3 heti fizetésemmel (úgy, hogy levontam azt az 1 hetet, amíg a kórházban voltam!)...
Aug. utolsó napjaiban fogok visszatérni Angliába, azon belül pedig Bexley-be (London külvárosa).

24 + 5 nap

Még pontosan ennyi van hátra. Elég nehezen viselem, nagyon lassan telnek a napok, és már iszonyúan mennék haza. Mióta meghoztam ezt a döntést, hogy egészen biztosan nem jövök ide vissza, azóta valahogy könnyebben viselek el mindent, nem idegesítem fel magamat felesleges dolgokon, nem érdekel már semmi, csak hogy végre otthon lehessek. B. már 3 napja itthon van, és gyakorlatilag az alváson meg az evésen kívül nem csinál semmit... (hozzáteszem, már megszoktam). Még további 2 ilyen nap vár rám. :( Időközben változott a beosztása, és a hátralévő időkben elég sokat lesz itthon, na de kibírom. Persze, ugye mondanom sem kell, hogy ma se mondta volna még véletlen sem, hogy kapok egy szabadnapot, így sok-sok hónapnyi nonstop munka után. Sebaj, ahogy már korábban is írtam, az nevet, aki utoljára nevet, az pedig ÉN leszek! Nem is sejti, hogy nem fogok visszajönni, pedig szerintem frankón látni rajtam, hogy már totál elegem van mindenből, ráadásul tök egyértelmű is, hogy ember legyen a talpán aki ezeket mind-mind tolerálni tudná ennél hosszabb távon. 

A másik dolog, hogy tartozik 195 fontommal, amiből fogalmam sincs, hogy mennyit fogok viszont látni, ha egyáltalán valamennyit is meg fog adni belőle. Unom már, hogy folyamatosan 1-2-3 hét késéssel adja ide a heti fizetésemet, hogy folyton én fizetem ki a gyerek kajáját a suliba, hogy folyamatosan tőlem kéreget kölcsön erre-arra, amit aztán később elfelejt megadni. Én NEM a bank vagyok, és már ezt is unom! Sőt, utálom! Nagyon-nagyon elszaladt a ló vele, én nem tudom mit képzel magáról. Csak azért tartom a számat, csak azért nem szólok be neki, mert azt akarom, hogy kicsit pofára essen, amikor majd augusztus 19.-én rájön, hogy én márpedig NEM fogok ide visszajönni, mert bolond lennék... Ennél nagyobb bosszúságot nem igazán tudnék neki okozni, szóval ez pont így lesz jó, bőségesen megérdemli. Úgyhogy addig is csitt van, nem fogom elszúrni holmi beszólással, az nem lenne neki elég tanulságos. 

Hagyni fogok majd egy levelet, amiben fel fogom sorolni, hogy mik nem tetszettek, hogy mik lettek volna az ő kötelességei, és mik az enyémek... Aztán elgondolkodhat!!! Bár úgysem fog, mert ennek nincs is elég agya hozzá. Komolyan mondom, hogy egy rémálom ez a nő, és egyedül a gyereket sajnálom az egészben. 

Döntés...

Hosszú-hosszú ideje nem írtam a blogomba, mert nem volt hozzá lelkierőm, és igazából csak a már leírt bejegyzéseket tudnám ismételgetni, semmi új és semmi kiemelkedően fontos dolog nem történt velem az elmúlt hónapokban. Sok-sok gondolkodás, mérlegelés stb. után meghoztam a végső döntést: NEM jövök vissza augusztus végén! Az előzetesen megígért 1 évemből 17 nap lenne csak hátra, úgyhogy a lelkiismeretem tiszta. Viszont ennyi keserves hónap után szeretném, ha B. is elgondolkodna kicsit, az meg máshogy nem megy, csak ha kissé pofára esik. Simán kibírnám a fennmaradó időt (karácsonyig, amire megkért), de nem fogom... és ugyebár az nevet, aki utoljára nevet, az pedig én leszek. :) Ő sose (!) volt velem korrekt, akkor én mégis miért legyek az? Sajnos megvan az a rossz tulajdonságom, hogy mindig mindenben a jót próbálom látni, mindenen viszonylag gyorsan túl teszem magamat, mindig azt feltételezem, hogy ha én jó vagyok az emberekkel, akkor ők is azok lesznek velem. De ez nem igazán így működik... Itt sokszor toleráltam olyan dolgokat is, amiket otthon képtelen lettem volna. Gyakran lett volna kedvem beszólni, illetve megmondani a véleményemet úgy igazán, de sose tettem, mindig inkább csak nyeltem egyet, és ennyi... Akik ismernek, a családom, és a barátaim, azok tudják, hogy ez nekem nagyon-nagyon nem egyszerű, mivel ami a szívemen, az a számon, szeretem tisztába tenni a dolgokat, mindig mindenről elmondom őszintén, amit gondolok, akkor is, ha az nem éppen pozitív... Ennek a munkának számomra az egyik legnagyobb előnye volt, hogy tanultam némi önfegyelmet, bár azt is meg kell hagyni, hogy ezt nem épp B. mellett kellett volna gyakorolnom... 

Kettő dolog volt, amivel B. kivágta nálam a biztosítékot úgy igazán, most nem szeretném részletezni, hogy mik voltak azok, talán majd ha hazamentem, akkor írok még egy utolsó bejegyzést, és leírom az okokat... most úgy vagyok vele, hogy mivel nem becsülte a munkámat, hát tapasztalja meg, hogy milyen... 1-2-3 hétig kénytelen lesz, amíg nem talál majd a helyemre valakit. :) Ez a kis "bosszú" elég nagy érvágás lesz neki, de bőven megérdemli!!! Nem vagyok amúgy alapjáraton ilyen, de legalább a köv. au-pairnek már nem lesz ilyen sanyarú sorsa, mint amilyen nekem volt.

Egyedül Zane az, akit iszonyúan sajnálok. Nagyon ragaszkodik hozzám, és ő 95%-ban nagyon-nagyon jó volt velem, rengeteg szeretetet kaptam tőle, mindig mindenben a segítségemre volt, persze a kis 5 évéhez mérten. Napjában ezerszer elmondja, hogy szeret, hogy lakjak itt vele örökre, hogy én vagyok a legjobb barátja. Ha csak a boltba is indulok, már ott áll az ajtóban, és toporzékol, hogy ne menjek haza, vagy hogy vigyem magammal őt is. Volt már, hogy megkért, hogy pakoljam össze a cuccait, és menjünk a reptérre. :)) B. már mondta, hogy fogalma sincs mihez fog Zane-nel kezdeni, ha én innen hazamegyek valaha is, mert hogy ez a gyerek már nem akar létezni nélkülem. Hát persze, 10 hónapon keresztül a nap 24 órájában szinte össze voltunk zárva, mindig mindenben csak egymásra számíthattunk, neki köszönhetem itt a legjobb perceimet. Ő egy olyan jó gyerek, hogy nála álmodni se lehet jobbat, de komolyan. Annyira kis édes, persze iszonyú naughty is tud lenni, de az tényleg csak kb. 5%-ban!!! 

Tegnap pl. mikor mentünk reggel a suliba, azt mondja nekem, hogy: Petra, ha fáradt vagy beteg leszel, akkor te csak maradj az ágyban, és pihenj, én el tudok jönni egyedül is az iskolába. Erre mondom neki, hogy: De hát nézd mennyi autó jár ilyenkor erre, ez nagyon veszélyes, te még kicsi vagy ehhez. És ő erre, hogy: Ez az egyetlen veszélyes hely (a főúton való átkelés), és hogy tudja, hogy olyankor fel kellene mennie a forgalomirányító nénihez, aki átsegítené. Loooooool :) Imádom!!! :)

Minden nap könyörög, és sír, hogy vigyem haza holiday-re. :( A szívem szakad meg érte, de komolyan. 

Viszont lényeg ami lényeg, hogy most az egyszer azt fogom nézni, hogy nekem mi a jó, szóval július 19.-én hazamegyek, és nem jövök vissza!!!

Boldog nyuszit! :)

Két napja Zane valami borzalmasan rossz, és bár ritka az ilyesmi, de ilyenkor elviselhetetlen.  A büntetése az, hogy már két napja nem voltunk a parkban, és ha csak rajtam múlik, akkor nem is mostanában leszünk. A net tegnap este óta nem működik, így Word-be írom a bejegyzést, aztán majd bemásolom, ha már tudok netezni.

Ma csináltam sárgarépás-zöldborsós rizst, tökre finom lett. Sajnos semmi más kaja nincs itthon, összvissz tej, meg néhány szem krumpli. :S

Tegnap este B. hazahozta az új autót, ugyanaz a típus, csak 1-2 évvel fiatalabb, Peugeot 307. De már most észrevett pár hibáját, és teljesen ki volt akadva... Hát igen, én nem értem, hogy lehetett ennyire buta! Aztán este beszélgethetnéke volt, vagy nem is tudom, a lényeg, hogy 8-tól este 11-ig szórakoztatott. Fényképeket mutogatott, csomót mesélt Ugandáról, meg a rokonairól, közben zenét hallgattunk, a GPS-én frissítgettük a dolgokat, és megmutattam neki, hogyan lehet átmásolni a képeket a fényképezőgép memóriakártyájáról. Aztán megint szóba került, hogy reméli tényleg vissza fogok jönni a augusztusban, meg kérdezte, hogy miket szeret Anyukám, mert hogy szeretne neki vmi ajándékot venni.

Ma reggel B. megint 6.30-kor ment el dolgozni, hallottam, ahogy beszélt Zane-nel a tegnapi viselkedéséről, és hogy megmondta neki, hogy ha ma is panaszkodni fogok rá, akkor szombaton nincs parkozás. Hát, remélem, hogy nem is lesz, bár az a lehető legrosszabb, ami történhet, ha itthon kell ülni. :S Egyébként ezen a héten egyre sűrűbben megfordult a fejemben az a gondolat, hogy nem ide fogok visszajönni, hanem keresek vmi mást. De... Az a baj, hogy problémák úgyis mindenhol vannak, és ezt még mindig sokkal jobban viselem (mondjuk úgy inkább, hogy már hozzászoktam), mintha cseszegetnének, vagy beszólogatnának, amiket pl. Sára blogjában is olvastam. Azt én nem tudtam volna tolerálni, már a 3-4-5. alkalom után leléptem volna. Szóval alaposan át kell gondolnom ezt a helyzetet, mert ha ezt a biztosat feladom a bizonytalanért, nem garantált, hogy jól fogok járni. Bár ahogy anyukám mondaná: aki mer, az nyer! :)

Már "csak" 82 nap van hátra!!!

B. májusban is 1 hét nappal - 1 hét éjszaka fog dolgozni, és ez váltakozik. Teljesen ki van akadva a beosztása miatt, mert utálja az éjjeles műszakot, és állítólag mindenki csak 1 hetet éjszakás egy hónapban, kivétel ő, szerinte a manager ki akar vele szúrni. Így hát elhatározta, hogy nem fog többet hozzászólni. :) Lol. :) Ezzel szerintem csak még jobban magára haragítja, de mindegy... olyan tipikus én... hogy akkor csakazértis bunkó leszek. :D Mellesleg szerintem az örökös panaszkodásával vághatta ki a biztosítékot, vagy nem tudom. A lényeg, hogy én is rühellem, amikor éjszakás, sokkal jobban szeretem, amikor nappalos, mert akkor már csak akkor jön haza, amikor Zane ágyban van. Nekem is könnyebb, és legalább ők sem veszekednek, mert amúgy egyfolytában azt csinálják. :S

Zane nem akar menni Ugandába, szerintem amiatt is ilyen rossz, szinte minden nap sír miatta, amióta megtudta, hogy a nyári szünet alatt szinte végig ott lesznek. Szerencsémre... :D

Megnéztem a Britannia High első szériáját, a Poundlandben vettem, dupla DVD 1 Ł-ért. :D

Spórolásba kezdtem, enyhítve ezzel a túlköltekezésemet. Kíváncsi leszek, hogy meddig tudom betartani. :S

Este 11 óra van, nemrég értem haza, a net még mindig nem jó, és előreláthatólag kedd-szerdáig nem is lesz változás. Bele fogok halni!!! B. mikor megjött, szépen elmeséltem neki, hogy Zane miket csinált egész nap. Nagyon-nagyon mérges volt. Én utána összeszedtem magamat, és mászkáltam kicsit a környéken. Buli van a mellettünk lévő pub-ban, de egyedül semmi kedvem hozzá. :( Pedig holnap karaoke party is lesz!!!

Holnap elvileg nem megyünk a Clifton Parkba, ez Zane egyik büntije. Nem tudom örüljek-e neki, igazából semmi kedvem sincs itthon se lenni, alapból azzal van a probléma, hogy a tegnap késő délutáni és a mai produkciója után látni se akarom egy darabig Zane-t. Annyira nem értem amúgy, mert egyébként nagyon jó gyerek. Fogalmam sincs, hogy mi játszódik ilyenkor le benne.

Jha, tegnap a greataupairs-en nézegettem a profilokat, és egy 42 éves magyar nő egy az egyben lekoppintotta a szövegemet. Lol. :) Én annyit röhögtem rajta. Két mondatot írt bele saját maga, abból is az egyik az volt, hogy „I like drive with a car” loooooool :D És azt húzta be, hogy az angolja good. :D Ohh, hát jó, hogy nem excellent. :D

A mai nap után egyre inkább megint úgy érzem, hogy váltani kell. Akármennyit is gondolkozok, sehogy se jó ez így. Inkább dolgozok napi 5 órát intenzíven, mint hogy egész nap (hétvégén is) készenlétben álljak, és ne tudjak mozdulni semerre. Nem beszélve a sok stresszről, hogy állandóan százfelé jár az agyam, mert mindenre nekem kell figyelni, mindent nekem kell észben tartani. Viszont… ha megmondom előre, hogy nem jövök vissza, akkor nem maradhatok itt abban az 5 napban, amikor ők már nincsenek itt, de én még nem tudok hazamenni. Illetve akkor B. tuti, hogy bunkóskodna ezerrel. Ha elviszem az összes cuccom, próba-szerencse alapon, hogy hátha nem ide fogok visszajönni, akkor meg az feltűnő lesz, sehogy se tudom majd kimagyarázni, ha mégis visszajönnék, mivel ugye ők 3 nappal előttem visszaérnek. Szóval fogalmam sincs. Ötlet?!?!?! Nem akarnék szó nélkül lelépni, mert tudom, hogy nem tisztességes, csak ismerem már B.-t annyira, hogy kicsinálna teljesen az elkövetkezendő x időben, mert iszonyat bunkó tud lenni amúgy, ha vmi miatt megsértődik, vagy ha valami nem tetszik neki. Egyre nehezebben viselem a hangulatváltozásait, és főleg azt, hogy ha neki rossz napja van, akkor tesz arról, hogy a másiknak is az legyen. Folyamatosan piszkálódik, ha épp bal lábbal kelt fel. Persze, tudom, hogy nem kéne felvenni, nem kellene vele foglalkozni, az egyik fülemen be, a másikon meg ki, de egyszerűen idegesít, és sajnos olyan a természetem, hogy pár ilyen apróságtól is fel tudok robbanni. Olyankor dúlok-fúlok, és eldöntöm, hogy hazamegyek, de aztán lehiggadok, viszont a tüske ugyanúgy bennem marad. SZABADNAPOT akarok, ami már nem is emlékszem mikor volt utoljára. Hányni tudnék a társaságuktól, de komolyan. :( Nem tudok bezárkózni a szobámba, nem tudok magam lenni, csak már kb. este 10 körül, és ez kiborít. Mindig mondogatja, hogy ő ilyen-olyan fáradt, meg hogy milyen stresszes a munkája, és milyen keményen dolgozik… De mi a helyzet velem?! Ugyanannyit vagyok talpon, mint ő, sőt többet is, mert amikor ő szabadnapos, és egész nap nem hajlandó még csak kikelni sem az ágyból, én akkor is dolgozok. Illetve szerintem simán stresszelek annyit, mint ő, - a kedves kicsi fia miatt, akit ő egy teljes napig képtelen elviselni, vagyis ha itthon is van, semmi mást nem csinál, mint ordít vele. :S

Ajjh, most annyira el vagyok keseredve! :( Nagyon haza akarok már menni…………. :( Nincs kedvem itt tölteni a húsvétot, és jópofizni, holott semmi se oké. Még 1 hét a szünet, ki kell találnom valamit, hogy túléljem. :( Aztán ha újra megkezdődik a suli, talán már gyorsabban fognak telni a napok… Vagy mégse?! Amikor B. éjjeles, azt ááá, kegyetlenül utálom! És azt is, hogy most csak kevés a munka, csomót van itthon, de nem csinál semmit, csak az idegeimen táncol. Annyira vegyesek az érzelmeim vele kapcsolatban, mert… tud nagyon-nagyon aranyos lenni, viszont rettenetesen bunkó is… nekem már sajna mindkettőből kijutott. És olyan szívesen viszonoznám már, de hát mégiscsak az ő házában vagyok, így nem tehetem, kussolnom kell, amit egyre nehezebben bírok, mivel ami a szívemen, az a számon. :S

Update! Ma, azaz szombat délelőtt végre megjavult az internet. Egész nap busy voltam, de végre össze lett szerelve az új ágyam, ami már kb. 5 hónapja lent állt a nappaliban. Yesss! Most már tényleg nem panaszkodhatok! :) 22.15-kor jutottam el odáig, hogy végre lezuhanyoztam, és már kb. fél órája ágyban vagyok, persze előbb e-maileket és fészbúkot csekkoltam, a blog várhat. :D Ma esett az eső!!! Sajnos nem túl sok, de legalább esett! Holnap húsvét, itt nem történik semmi különös, nem esznek tojást, se sonkát, se tormát, se semmit… B. holnap és hétfőn hála égnek dolgozik!!!

Boldog nyuszit mindenkinek! :)

Ápr. 18-21.

Pár napig megint lusta voltam írni, de most igyekszem mindent bepótolni, és egy hosszabb bejegyzést összehozni. Szóval... Múlt hét szombat reggel elmentünk a Clifton Parkba, ami tök szuper, nekem személy szerint nagyon bejött. Rengeteg féle mókázási lehetőség kicsiknek-nagyoknak-felnőtteknek egyaránt. Persze ha bírja a pénztárcád. :) Belépő nincs, de mindenért token-ekkel kell fizetni. 1 token = 60 penny, 11 token = 6 font. Nem túl olcsó mulatság, ha mindent ki akarsz próbálni... Van beach is, ami sajnos még nem volt nyitva, pedig nagyon jó idő volt. (majd talán ezen a hétvégén, remélem) Szombat-vasárnap ez a park mindig tömve van, mindenhol fél órákat kell sorba állni. Egy gombóc fagyi, amibe egy ostyarúd darabka rúd volt beleszúrva, 3 font volt! Nem vagyok túlságosan otthon fagyi árakban, de én kicsit sokalltam. Próbálok leszokni arról, hogy mindent átszámolok előbb magyar pénzbe, de itt kénytelen voltam. :) Szombat éjjel B. ment dolgozni, úgyhogy vasárnap reggel mi felkeltünk, összekészülődtünk, és elmentünk a Bradgate Parkba, amiről az egyik korábbi bejegyzésemben már vannak képek. Na de majd most nyáron is csinálok, mert tök szép! Kaptunk 10 fontot, hogy vegyünk valami kaját, így hát betértünk a Tesco Expresszbe némi elemózsiáért. Konkrétan: szendvicsek + ízesített ásványvíz (málnás-almás). Vittünk plédet is, én napoztam + zenét hallgattam, amíg Zane játszott. Szép színem lett. :) /Itt megjegyezném: Már nagyon hiányolom az esőt!/ Délután 4 körül értünk haza, bevágódtunk, és mesét néztünk, jobban mondva Zane, mert én szokásomhoz híven neteztem. B. fél 7-kor ment el dolgozni, utána vacsi + zuhi, és 8-kor már mindketten ágyban voltunk. Nem tudom mi van velem mostanában, de már este 10 körül mindig annyira álmos vagyok, hogy alig bírom nyitva tartani a szemeimet.

Hétfőn... B. reggel elvitte a műhelybe megjavíttatni az autót, miután hazaért, mi ismét leléptünk a parkba. A terv ugyanaz volt: szendvicsek + üdítő + pléd, és már ott is termettünk. Egy darabig ücsörögtem, zenét hallgattam, de aztán meguntam, és mondtam Zane-nek, hogy menjünk a városba, a parktól már csak kb. 25 perc gyalog. :) Így is lett, elindultunk, beszélgettünk az úton, és Zane végig mondogatta, hogy mi-merre, tök édes volt. Vettünk dvd-t + elemeket + én egy új papucsot, és visszatértünk a parkba. B. hívott 5 körül, hogy hol vagyunk, mit csinálunk, negyed 6 körül indultunk haza. Itthon kiderült, hogy az autó még nincs kész, B.-nek viszont dolgoznia kellett menni Workshop-ba, úgyhogy rendelt taxit... 60 font oda-vissza. :S Hát biztos megérte! Na mindegy... Kedd reggel még mindig nem volt kész az autó, és B. azt magyarázta, hogy felajánlották neki, hogy megveszik az autóját 1000 fontért, ő meg vegyen egy másik, pár éves autót, mert ezzel sok a gond. Ő beleegyezett, és még aznap du. itt volt egy öltönyös pasi, hozott egy másik autót, az lesz a miénk. Nem értem én ezt a nőt, hogy hogyan lehet ennyire buta!!! Most persze majd egy csomót kell fizetnie pluszban, de ugyan miből?! Még a repülőjegyét nyárra se fizette ki, vagyis ki van fizetve, de ő tartozik a banknak. Új TV is kell, mert hogy ő nem csináltatja meg a régit 135 fontért, inkább vesz újat 470 fontért. Persze hitelből azt is, mert cash nincs. Az én TV-m van most lent a nappaliban, bár én abszolút nem bánom, mert legalább felszabadult a helye, és a sky amúgy se működött, talán 3-4 csatornát tudtam nézni összesen, éppen ezért soha nem is kapcsoltam be.

A tegnapi nap szintén a parkozásról szólt, illetve du. Zane ment úszni.

Ma reggel B. korán elment dolgozni, mert nappalos. Én 9-kor keltem, Zane már 7-kor, de elvolt a szobájában szerencsére. Reggeliztünk, kimostam a ruháimat, aztán lemostuk a kerti bútorokat, hogy ki lehessen ülni, később csináltam ebédre chicken samosa-t + sültkrumplit, azóta punnyadunk. Zane ma korán megy az ágyba, mert nincs kedvem 9-ig fent lenni vele. :S B. hívott még délelőtt, hogy a munkahelyénél kicserélték az autókat, úgyhogy most már new car-unk van, este le is csekkolom, állítólag sokkal jobb, mint az előző.

Tegnap a parkban üldögélve feltűnt, hogy ezek az angolok tényleg nagyon hülyék. Télen ugye folyamatosan mezítlábas, esetleg nylon harisnyás topánkába jártak a kislányok suliba, amin szinte minden magyar aupair meg volt rökönyödve, ahogy a blogokban olvastam. Nos, most hogy végre jó idő van, mondhatni nyárias, ma kb. 5 kislányon láttam a parkban bundás (!!!) csizmát. 

Cristinának feltűnt vége, hogy abszolút nem vagyok rá kíváncsi, és már nem is kezdeményezi a beszélgetéseket. Mondjuk tudom, hogy azért, mert B. elmondta Sekai-nak, hogy elmondta nekem, hogy mit kavartak a hátam mögött, és gondolom nem akarja, hogy leordítsam a fejét. Pedig már úgy várom, hogy rákérdezzen, hogy mi van. Legutóbbi (kb. január) információim szerint, Cristina max. június közepéig marad, hát kíváncsi leszek, hogy Sekai utána mihez fog kezdeni. Calvin's Mum nem hiszem, hogy túl sokáig fogja tűrni a csicskáztatásait! Sekainak is úgy beolvasnék amúgy, ha lenne rá lehetőségem! B. folyton sajnálja őt, még most is, azok után, pedig hát mindig csak ő segíti Sekai-t, és nem fordítva!

Hétfőn húsvét, már a 2.-at töltöm itt kint... :( B.-nek vettünk egy bonbont, Zane-nel közösen választottuk ki. Zane-nek vettem egy tök szép mesekönyvet, és nincs csoki!!!

Tegnap megint elgondolkodtam a hazamenetelemről, hogy lehet, hogy mégiscsak jobb lett volna a repülő, mivel fogalmam sincs hogyan fogok végigülni 26-28 órát. Tegnap előtt kb. 6-8 órát tespedtünk folyamatosan a TV előtt, de már az is olyan sok(k) volt, hogy majdnem megőrültem. Biztos, hogy kín szenvedés lesz. :( Azon is morfondíroztam, hogy ha a laptopomat nem kellene hazacipelnem, akkor simán beleférnék a kézipoggyászomba szerintem, és nem kellene azt az iszonyú nagy bőröndöt cipelnem. De viszont a laptopomra meg mindenképp kell egy Windows 7 újratelepítés. :(

Clifton Park

89 nap múlva.... :)

Vegyük úgy, hogy a mai nap már eltelt, és akkor 89 nap múlva megkezdődik a jól megérdemelt szabadságom! :) Nagyon-nagyon várom már, ezt nem tudom elégszer leírni! Tegnap előtt rájöttem, hogy a húsvéti szünet nem is kettő, hanem 3 hetes... elszomorodtam kissé, na de majdcsak kibírom valahogy. Lényegében mire vége, addigra már május, és ha a május eltelt, utána már csak a júniust kell túlélni, júliusban pedig csak 2 hét, amikor úgyis elkezdek készülődni, szóval happiness. A jegyemet még mindig nem tudtam lefoglalni, majd hétfőn felhívom őket, hogy tuti biztos legyen, ez az egyetlen amit még el kell intéznem.. mielőtt B. meggondolja magát. :DDDDDD /ez persze még viccnek is rossz/

Ma reggel fél 10 körül keltem, Zane már lent játszott a nappaliban. :) Reggeliztünk, aztán elpakoltam, gyakoroltuk egy kicsit az írást meg az olvasást, utána megcsináltam az ebédet: chips + husi + greens, és ebéd után elindultunk a játszótérre. Épphogy odaértünk, B. hívott, hogy hol vagyunk, mondta, hogy most jön haza a munkából, kérdezte, hogy felvegyen-e minket a parknál, de mondtam, hogy nem kell, mert kb. 1 órát fogunk maradni még. Később, épp mikor indultunk haza, B. hívott újra, mondta, hogy most megy a városba, és hogy lenne-e kedvünk vele menni, ha felvesz minket a parknál?! Ohh, hát jóhogy. :) Jött is értünk, bepattantunk az autóba, és már száguldottunk is a városközpontba. Ott aztán elváltak az útjaink, én mentem a saját dolgomra, míg ők bevásároltak a Tesco-ban. Ajjh, megint annyira elkapott a vásárlási láz, még szerencse, hogy mivel nem oda készültem, ezért nem volt nálam túl sok pénz. Annyi de annyi mindent szeretnék még venni, és áhhh, az itteni kínálat semmiben sem közelíti meg az otthonit. 

Most megint elhatároztam magam, hogy nem fogok hazamenni Magyarországra, vagyis csak holiday-re, aztán visszajövök, és kicsit rágyúrok az angolomra, aztán pedig rendesen fizető munka után nézek, hogy meg is érje itt kint lenni, ha már egyszer távol vagyok az otthonomtól. Szóval ez a nagy TERV 2012-re.

április 13.

Tök jó napom volt ma is, csomót beszélgettem B.-szel délután, és ha már így alakult, akkor vacsi után ki is használtam a remek alkalmat, és előhozakodtam azzal, hogy szeretném, ha megbeszélnénk a szabadságomat. Mondta, hogy oké, persze, mire én elmondtam, hogy miként terveztem a dolgokat. Mindenbe simán beleegyezett, még abba is, hogy aug. 19. helyett 22.-én jöjjek csak vissza. :) Szóval a szünetem július 14.-től augusztus 22.-ig fog tartani, július 20.-tól augusztus 21.-ig leszek Magyarországon!!! Nagyon happy vagyok, és annyira várom már! Elkezdtem intézni a jegyfoglalást is! :) 

Elvileg szeptember elején ugye letelik az 1 évem itt... plusz negyed évet még megígértem B.-nek, úgyhogy dec.-ig mindenképpen itt maradok, aztán pedig majd meglátom hogyan tovább. Beatrice már előre stresszel, hogy mi lesz, ha hazamegyek végleg, minden nap elmondja szinte, hogy sose fog találni még egy ilyet, mint én, és hogy még sose volt senki Zane-nel ennyire egy hullámhosszon, mint én stb. Hát ez bizonyára igaz is! Ajjh, nagyon-nagyon imádom Zane-t, és tudom, hogy ő is engem. Olyan okos, és segítőkész, nekem mindig mindent megcsinál, hallgat rám, és a néhai rosszaságait is elég jól kezelem, mert abszolút megértem őt. Az előttem lévő aupairek mindig megverték, ha butaságot csinált... :((( Egyébként ma azt beszéltük, hogy jövőre valószínűleg áprilisban mennek haza majd Ugandába, és akkor a nyári szünet alatt meg eljönnek Magyarországra. :) Mindketten teljesen be vannak sózva, de főleg Zane. :)

3 hónap holiday-ig

Kerek 3 hónap múlva megkezdődik a holiday-em! :) Ha minden jól megy, akkor kerek 40 napom lesz kipihenni az elmúlt - akkorra már - 10 hónap fáradalmait! :) Beatrice-szel még mindig nem beszéltem le a dolgokat, várom a tökéletes alkalmat, lol. :D Mivel ugye 19.-ére már itt kellene lennem majd, de én 22.-énél előbb nem tudok visszajönni... így hát kénytelen lesz beleegyezni abba a pár napba, és valahogy megoldani nélkülem a dolgokat, ellenkező esetben keresnie kell mást, ebből nem fogok engedni, épp eleget szívtam már múlt szeptember óta. A szituáció ugye az, hogy mivel baromi messze vagyunk London összes repterétől... 6-7 óra busszal, és a manchesteri reptér sincs túl közel, és körülményes is eljutni oda, ezért busszal fogok hazamenni, ami Manchester-Sheffield-Rotherham-London stb.-n át megy Budapestre. :) Az út olyan 25-26 óra, de inkább kibírom ezt, mint a repülőtéri cécót. :)) És ők legalább itt a háznál vesznek fel, és Pesten a Keletiben tesznek ki, ami tökéletes. A hátránya, hogy csak 2hetente közlekednek, bár nyáron 3x a hónapban, így július 19.-én fogok haza indulni, és aug. 21.-én Magyarországról vissza. Itt is lesz júli 14-18. között 5 szabad napom, addigra szervezek majd néhány találkozót + kirándulást a közelben, amik eddig elmaradtak. :)) Ajjh, nagyon várom már!!! Minden egyes nap ez éltet, hogy már "csak" 13 hétvége....

Az elmúlt pár nap átlagosan telt, most se történt semmi extra. Tönkrement a TV-nk, előtte a mosógép, azelőtt a mikró, előtte volt a csőtörés... :))) Elképzelhetitek, hogy milyen lesz a 2 hét tavaszi szünet TV nélkül Zane-nel. :)) Ráadásul az idő sem jó, hogy ki lehetne menni. Kb. 2 napja hideg van, és fúj a szél, ahogy néztem az interneten az időjárás előrejelzést, hát vasárnap előtt nem is igazán várható javulás. Bárcsak gyorsabban telnének a napok.....

Zane minden héten szerdán jár úszni délután, talán ennyi az összes változás a napirendünkben. Beatrice mostanában mintha többet lenne itthon, de persze még mindig rendszerint dolgozik szombat-vasárnaponként, pechemre.

A paradicsomos babbal kezdek egész jó barátságban lenni.... :DDDDDDDDDDDDDDD

96nap... :)

Tegnap óta nem igazán történt velem semmi érdekes, de azért írok, hogy ne érhesse szó a ház elejét, vagy hogy is szokták mondani... :) Szóval, tök szép napra ébredtünk, süt a nap ezerrel, úgyhogy ki is jöttünk a kertbe, pléd a fűre, laptop stb., Zane közben nintendo-zik, B. szokás szerint dolgozik. 20 fok van, tisztára boldog vagyok, olyan balatoni feeling-em van.

Főztem krumplis tésztát, annyira fincsi lett. :) Legalább most pár napig tutira nem kell rizst, marhahúst és paradicsomos babot ennem. :) 

Fél 5-kor gyorsan lezuhizok, hajmosás stb., aztán utána ugyanez Zane-nel, mert fél8-kor ágyba kell tennem, és utána hála égnek vége a napnak. Egyébként olyan rossz, mert még 8-kor is világos van, jobban mondva talán akkor kezd el sötétedni, úgyhogy Zane-t már kb. 6-tól folyamatosan győzködöm. :) Amúgy nem szokott lenni semmi probléma, általában zökkenőmentesen mennek a dolgok.

Most nézem, hogy hétfőtől nincs suli 2 hétig... áááá, ez vmi rémálom lesz. :( De utána már csak 2x1 nap szünet lesz július 14.-ig. :) Ez vígasztal!!!

Érdekességek :)

Néhány gondolatot kifelejtettem az előző bejegyzésemből. :) Pl. a népszámlálásos sztorit: ugye most volt Angliában a népszámlálás, és mivel én is itt élek, ezért fel lett vésve a nevem az összes papírkára, plusz még egy halom kérdésre is kellett válaszolgatnom stb. 

"Kedvenc" kérdéseim, amik ezzel kapcsolatban elhangzottak:
- El tudnám betűzni azt, hogy HUNGARY, mert neki fogalma sincs hogyan kell leírni?! :)

- Magyarországon mi a hivatalos nyelv? :)

- Mi magyarok az ázsiai népcsoporthoz tartozunk, ugye? :)

Az ilyenektől falnak tudnék menni... Mert nekünk bezzeg mindig mindennel tisztában kell lennünk, ezek meg olyan tudatlanok, áááá, komolyan mondom, nem hiszem el!!! Az utolsó kérdése vitte a prímet, szerintem látta is rajtam, mert utána már nem mert kérdezni, csak ikszelgetett. :DDD Jah, és azt húzta be, hogy nagyon jól beszélem az angolt. :) Köszi-köszi. :) Egyébként az angolom most van kb. azon a szinten, mint amilyenen annó volt, 4 év intenzív angol tanulás után... Tehát gondolkodás nélkül megy a beszélgetés, és mindenféle szituból simán ki tudom vágni magamat.

Zane még mindig minden nap elmondja, hogy én vagyok a legjobb barátja, és minden nap megkérdezi, hogy eljöhet-e majd hozzánk, nézhet-e nálunk TV-t, játszhat-e Anyukám számítógépén. :) Mert ezek a legfontosabbak, ugyebár... :D És hát... délutánonként a szokásos téma, hogy beszélni akar a húgommal. :DDD De így legalább van valami ütőkártya a kezemben... :)))

Nah, hát remélem ezzel a két bejegyzéssel minden várakozást felülmúltam... :) Most viszont nyugovóra térek, mert elmúlt éjjel 2 óra. Jó éjt mindenkinek! :)

7 hónapja...

Közel 2 hónapig nem írtam ide semmit, - nagyrészt a lustaságom miatt -, de most újra blogolásra adom a fejemet. :) Remélem, hogy legalább 2-3 naponta sikerül új bejegyzésekkel szolgálnom, leginkább Anyukám és Ágikám megnyugvására! :)

Ma vagyok itt kerek 7 hónapja!!! Elég gyorsan telnek a napok hála égnek! Na jó, azért annyira nem rossz itt, sőt mostanában egyre jobban elvagyok. Beatrice-nek teljesen leredukálódtak a kirohanásai, gyakorlatilag november óta egyetlen nagyobb volt, kb. 1 hónappal ezelőtt. Erről kicsit bővebben: ugye korábban írtam, hogy Sekai hála égnek lekoccolt, észrevette magát, miután Cristinának párszor ecsetelgettem, hogy mennyire utálom, ha rám vannak sózva Mason-ék. Sekai erre megsértődött, és összefogott Zane egyik osztálytársának, Calvin-nek az anyukájával, hogy kölcsönösen segítsék egymást. Ugye nem kell részleteznem, hogy ez Sekai olvasatában mit jelent? :)) Aztán... egy ideig néma csend volt az oldalukról, én össz-vissz 1-2 mondatot ha beszéltem velük, akkor is mindig csak válaszoltam, mivel hát se Cristina, se Sekai, se Calvin's Mum nem tartozik a kedvenceim közé, sőt egyenesen ki nem állhatom őket. Eltelt néhány hét, nyugiban, erre egyik nap B.-t felhívta Sekai, és elkezdett össze-vissza hazudozni neki rólam, hogy én miket beszélek B. háta mögött, és hogy jó lesz, ha vigyáz velem. :) Beatrice-szel előtte hónapokig semmi problémám se volt, aztán egyik pillanatról a másikra, ennek hatására, megváltozott. Nem szólt hozzám kb. 3-4 napig egyetlen szót sem, ha kérdeztem mi baja, akkor sem válaszolt, aztán meg mikor megtört a jég, úgy beszélt velem, mintha a seggéből rángatott volna ki. Már épp tervezgettem, hogy jólvan, hát akkor én szépen hazamegyek, és boldoguljon ahogy tud, mikor is... egyik reggel hazajött éjjeles műszakból, én meg megkérdeztem, hogy meddig lesz még éjjeles?! Pusztán kíváncsiságból, hogy tudjak tervezni stb., na erre ő kifakadt, mondta, hogy van egy kis problémája velem. Ohh, hát mondom azt gondoltam, mivel jó másfél hete paprikás a hangulat. :D Kérdezte, hogy miket beszélek én Calvin anyukájának!? Hát... mondtam neki, hogy semmit, mivel hogy nem is vagyunk jóban, ha néha megkérdezi hogy vagyok, vagy hogy mi van B.-szel, akkor arra illedelmességből válaszolok, de igazából ennyi. Erre ő elmondta, hogy Sekai miket mondott, hogy neki mit mondott Calvin-anyuka. Leesett az állam, hirtelen szóhoz se jutottam. :D Mondtam neki, hogy vagy elhiszi, vagy nem, amit mondok, de én magyarázkodni nem fogok, mivel nem tettem semmit... és hogy tartom magamat annyira gerincesnek, hogy ha problémám van vele, akkor azt nem egy vadidegennel fogom megbeszélni, aki úgyse tud nekem semmiben segíteni. A másik pedig, hogy gondolkozzon már el, ha ez lenne a véleményem róla, akkor mondtam-e volna 1-2 héttel korábban, hogy szeptember eleje helyett maradok december közepéig?! És akkor ő, hogy igen, hát ez neki is szöget ütött a fejébe, ezért is inkább nem szólt nekem eddig a dolgokról, de hogy most már nem bírta tovább magába tartani, mert tudta, hogy tudom, hogy valami baja van, és nem akarta, hogy még nagyobb konfliktus legyen ezáltal közöttünk, szerette volna mindenképp tisztázni a helyzetet. Az eset óta annyi a pozitívum, hogy B. egyáltalán nem beszél Sekai-val, és én se állok szóba egyikőjükkel sem. Mint utóbb kiderült, a tervük annyi volt ezzel az egésszel, hogy ha engem kifúrnak innen, vagyis én hazamegyek, akkor Calvin-anyuka vigyázott volt pénzért Zane-re szívesen, amíg B. dolgozik. :) Hát ez nem jött neki össze... :))

B. egyébként sokat változott, előnyére. Persze most is vannak azért fura dolgai, és szerintem lesznek is, de összességében pár dolgot leszámítva (elsősorban a hétvégék...) semmi problémám nincs vele.

Pár hete megint rám jött a honvágy, hogy márpedig én haza akarok menni, és most rögtön, azonnal... Utáltam magam rendesen, amiért megígértem, hogy szept. helyett dec.-ig maradok, de aztán felcsillant a szemem, mikor B. egyik este megpendítette, hogy nyári szünetben haza akarnak menni Ugandába 4 hétre. :) Teltek-múltak a napok-hetek, naponta nézegettük a repjegyeket a neten, de B.-nek soha egyik se felelt meg, vagy amelyik megfelelt volna, azon már nem volt hely (telefonban azt mondták, pedig a neten még lehetett foglalni... mert persze a legolcsóbb volt, és minél drágábbat akartak volna rásózni). Szóval... én már teljesen el voltam keseredve, és mivel láttam, hogy a repülőjegyek ára napról-napra egyre feljebb kúszik, elkönyveltem magamban, hogy tuti, hogy nem fognak hazamenni. Erre B. szerda du. megjött a vásárlásból, és mondja, hogy teljes lelki traumában van, ő haza akar menni a nyáron mindenképp, és hogy csináljunk valamit. Ok, laptop elő, éééés láss csodát, a Crystal Travel megmentette az életemet. 1224 Ł-ért foglalt oda-vissza repjegyet végül, július 14.-től aug. 19.-ig lesznek holiday-en. Szuper!!! Olyan nagyon boldog vagyok, hogy arra nincsenek is szavak!!! :) Kerek 1 hónapra haza tudok menni, ami aztán minden ezzel kapcsolatos álmomat felülmúlja! :) Addig még 96-ot kell aludni... De ahogy Ágikám mondta: húsvét... aztán a május is mindjárt itt van, és gyorsan el is fog telni, mivel jön a jó idő stb., a június napjai meg már úgyis az utazás lázában fognak pörögni, és július második hetétől 1 hónapig szabad vagyoooooook! :) ÁÁÁ, nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire várom már!!! :)

Happiness

Hát akkor... mindenki megnyugtatására: Köszi, jól vagyok, és minden OK velem. :)

Július 14.-től aug. 19.-ig  HOLIDAAAY!!! :)

/Előreláthatólag július 20.-tól leszek ténylegesen otthon.../

ÁÁÁ, már nagyooooon várom!!!!!!! :)

14 hét....................... :)

Febr. 8-12.

Akár úgy is tűnhetne, hogy nagyon-nagyon gyorsan telik az idő, hiszen még mindig itt van előttem, ahogy először találkoztam B.-szel a lutoni reptéren, és mintha csak tegnap lett volna, de neeeem, ez egész pontosan 157 nappal ezelőtt volt. Telnek a napok egymás után, egyik hét követi a másikat, de valahogy mégse akar eljönni az a fránya szeptember. Még kereken 30 hétvége van hátra. :( Nem olyan rossz itt, és tudom, hogy csak addig várom, amíg nem kell csomagolnom, és elindulnom hazafelé... de most akkor is várom!
Napok óta jól vagyok, úgyhogy happiness. :) És azt hiszem megtanultam, hogy hogyan ne húzzam fel magamat minden apróságon, a héten abszolút nem idegeskedtem, pedig aztán volt történés bőven. :) Zane megint hozza a formáját, de szerencsére nem velem szemben, hanem a suliban meg az anyjával. Nagyon-nagyon-nagyon rossz volt, csütörtökön mikor mentem érte, behívtak az igazgatói irodába, és ott rám zúdították, hogy miket csinált... Ajjh, rossz volt még hallgatni is, de persze én tudom jól, hogy tud olyan is lenni, viszont nekem hiába mondják, én csak egy aupair vagyok, nem az a dolgom, hogy megneveljem. Egyébként rettenetesen utálták aznap a tanárok, még az osztályból is kirakták, a folyosón várt bömbölve, a biztonsági őr vigyázott rá.

Következő hét péntektől 1 hét szünet lesz a suliban... De minek?!?!?! (Azt hiszem ez minden aupair rémálma) :)))

Megérkezett végre anyukám levele, és egy másik csomagocskát is kaptam a héten. :) Van új, szép pénztárcám. :) És sok-sok-sok vitamin, hogy többet ne legyek beteg. :) + a mentőöv, ha esetleg megint rosszul lennék... (bár remélem arra nem lesz szükség)

3 hét és március :)

Jelentem, a betűket átállítottam, habár nekem az előző is tökéletesen megfelelt, sőt számomra abszolút olvasható volt. Ezen már nem igazán szeretnék változtatni, úgyhogy ne is reklamáljatok, köszi. :)

A tegnapi napom tök jól telt, és még ma sem csináltam semmit, de ettől függetlenül nagyon várom már a vasárnapot, hogy egy újabb hétnek inthessek bye-bye-t. :) Bűvös 31... :D

Reggel nem kellett felkelnem, úgyhogy 9-ig aludtam. Megint iszonyú viharos idő van, de legalább nem esik a hó, és nincsenek lefagyva az utak. :)

Ha jól tudom egész héten nyugtom lesz!!! :)

Ági! Elkezdtem spórolni! :P De ha mégse lesz itt hamarabb a tavasz... :))) Egyébként meg mikor beszélünk már?! :P Keress nekem időpontot a naptáradban, plíííz. :))) Mivel ugye múlt-múlt hétvégére beígért leveled se érkezett meg... :P

Febr. 5.

Egy rövidke bejegyzés következik, mert túl sok minden nem történt velem. Már csak huszonhármat alszunk, és hipp-hopp itt a március, juppppi. :) A mai napom - ahhoz képest, hogy felkészültem a legrosszabbakra - egész jól telt, sőt mondhatni teljes nyugiban, pedig B. végig itthon volt, de hála égnek nem veszekedtek Zane-nel. Holnap viszont reggeltől estig dolgozik, úgyhogy szuper lesz. :)

Most 2 napja egész jól vagyok, akár maradhatna így is, boldog lennék... 

Anya küldeménye ma sem érkezett meg. :( Imádlak Royal Mail...

Tulajdonképpen ma is azon elmélkedtem, hogy miért gondolkodom azon mindig, hogy haza akarok menni?! Jó-jó, az oké, hogy honvágyam van (mint mindenki másnak), de a saját magam dolgát nehezítem meg vele... És különben is, én akartam kijönni, én választottam a szituációt, hát akkor nuku nyafogás, végig kell csinálni, és punktum! Aztán meg eleget lehetek még majd úgyis otthon, nemde?! :)

Akit még nagyon zavarnak a betűim, az jelezze. :S Ha lesztek 5-en, akkor módosítom... De szerintem tökre jól olvasható, és nekem tetszik, úgyhogy ezt vegyétek légyszi figyelembe. :) A 2 Áginak pedig feketepont!!! :D

Chinese New Year

Tegnap megint nem volt túl jó napom, az okokat nem részletezném, a lényeg, hogy mára lehiggadtam, így a tegnapi irományom sztornózva. :) Igazából rájöttem, hogy annyira de annyira feleslegesen stresszelem magamat állandóan... Nincs semmi értelme.

Zane ma olyan édes volt reggel megint, teljesen odáig voltam érte. :) 

Ítéletidőre ébredtünk... Iszonyú nagy vihar van már tegnap este óta, és mikor mentünk a suliba, valami jeges eső féle eshetett, mert ahogy a szél fújta az arcomba, ajjh, csípett és fájt. :S

Ági! Jelentem, hogy ma megspóroltam egy halom pénzt! Menni akartam ma is a Market Days-re, de végül itthon maradtam. :P /Az már mellékes, hogy amúgy csakis az időjárás miatt... :D /

Utálom a Royal Mailt! Anya közel másfél hete elsőbbségivel feladott levele még mindig nem ért ide!

Amiről már régebb óta nem írtam... Nos, Sekai és Cristina. :) Sekai-nak meghalt az anyukája, így már 2 hete hazautazott Zimbabwe-be Vanessa-val. Mason itt maradt a suli miatt Cristinával. És... Ideköltöztek pár utcányira Calvinék, ami azt jelenti, hogy -azt hiszem- vége a rettegett időszaknak. :)) Legalábbis nagyon úgy néz ki. Huhh... kimondhatatlanul boldog vagyok emiatt!

Februááár... yesss

Végre februárt írunk, sőt már 2.-át, és ez a hónap csak 28 napból áll, ami azt jelenti, hogy még 26-ot alszunk, és máris itt a március. :) Ohh, bár tudnék mindig ennyire optimista lenni. :) Hétfőn elég busy voltam. Reggel elvittem Zane-t suliba, aztán hazaértem, kicsit neteztem, és olyan 11 körül nekiálltam kitakarítani a hűtőt + a fagyasztót. Elég nagy meló volt, kb. fél 3-ra végeztem vele, fel is mostam a konyhában, elpakoltam mindent stb. Aztán gyorsan még felporszívóztam mindenhol, és negyed 4 lett, mehettem Zane-ért. Egész eddigi ittlétem során nem takarítottam összesen ennyit, mint hétfőn, de legalább hasznossá tettem magamat. :) /rendszert nem fogok belőle csinálni.../ :))) A délután folyamán minden OK volt, és a bedtime-nál is. Beatrice 22h körül ért haza, meglepődött, hogy a hűtő milyen csilli-villi, és nagyon megköszönte, mivel vasárnap este azt mondta, hogy hagyjam csak úgy, majd ő megcsinálja. Tegnap... a reggel se mentek vmi jól a dolgok, a délután meg egyenesen katasztrófa volt, Zane próbálgatta a türelmemet, de természetesen én voltam az erősebb. :) 3x volt a naughty room-ban, végül feladta, és onnantól édes volt megint. Beatrice most 2 napig itthon lesz, lemondta a munkáit. Ez vhogy nem hiányzott. Reggel nem kellett felkelnem, de ugyanúgy felébredtem, szóval egál. Ma pihi van. :)
Tegnap voltam a városban!!! Most van a Market Days és az egész belváros tele van különféle árusokkal, annyira sok szép dolgot lehet venni... Ennek örömére el is költöttem 60 Ł-ot. :S És megint azért "csak" ennyit, mert épp ennyi volt nálam. :D ( <-- Jah, Ági... ezt Te ne olvasd!!!) A cuccaimnak +1 bőrönd azt hiszem már kevés lenne. :S

144. nap

Igyekszem összekapni magam blogírás terén (is). :) B. ma csak 13.30-ig dolgozott, kb. 16h-ra ért haza, mert időközben elment egy új mikrót venni. Boldogság. :) Megint bocsánatot kért a tegnap előttiért, és megköszönte, hogy ilyen megértő vagyok vele. Mondta, hogy nem is tudja mi lesz vele, ha én elmegyek innen, mert hogy még egy hozzám hasonlót tutira nem fog találni. Hát ezt gyanítom én is...

Zane este megint nem viselkedett normálisan, az anyjának egyszerűen nem fogad szót, ezért aztán utálom a hétvégéket, amikor B. is itthon van, mindig imádkozok, hogy inkább dolgozzon. Külön-külön egyikkel sincs problémám, de ha együtt vannak, akkor elviselhetetlenek szinte, folyamatosan megy a harc. Zane-nel nekem semmi bajom, velem teljesen máshogy viselkedik, tényleg nem panaszkodhatok rá. Mondjuk az is igaz, hogy én amit egyszer kimondok, az utána úgy van, és nem hagyok rá mindent, mint Beatrice. Neki nincs 'tekintélye' a fiával szemben, abszolút nincs logika a nevelésében, és nem következetes. De hát ő tudja mit csinál...

B. amúgy annyira türelmetlen, elképzelésem sincs, hogy ki tanította ilyen önállóságra Zane-t, és arra, hogy ennyire tisztelettudó legyen... mert iszonyúan az, pláne 5 éves létére. Még mindig nem tudom megszokni, hogy ha valamit kér, akkor hozzá mondja, hogy please, ha valamit megköszönök neki, akkor mondja, hogy "júájvejkám" :))), ha valamit megteszek/vagy adok neki, akkor hogy thank you Petra, ha hapcizok, akkor bless you stb. Ezek annyira furcsa dolgok egy angol gyerek szájából... (mert ugye mindannyian tudjuk, hogy hogyan vannak nevelve) Ha kiborít valamit, akkor saját maga feltakarítja, a tányérját kiviszi a konyhába, az ágyát beveti reggelente, a szobájában rendet tart! Szóval óriási főnyeremény! Ma mondta B. hogy még soha egyik au-pairt se szerette Zane ennyire, mint engem, és sose fogadott nekik így szót, mint nekem. :) Még mindig minden este elmondja, hogy "you will stay in my house forever". :)) Ó, hát hogyne... :)) De olyan kis drága tud ám lenni!!! Tegnap este nagyon naughty volt, úgyhogy kicsit összevesztünk, kikapcsoltam a tv-t, elpakoltam a nintendoját stb. Egyből tudott viselkedni. :) Ma reggel is bepróbálkozott, már-már kezdtem volna kiakadni, de aztán odafutott, megölelt, nézett rám a nagy barna szemeivel, és mondta, hogy bocsánat, mostantól jó leszek. :)) Ajjh, amúgy se tudok rá pár óránál tovább haragudni.... 

Mindent összegezve: újabb hét telt el, nem volt semmi extra, közeleg a tavasz. :) LOL :)

My worst week

Életem legrosszabb hetén vagyok túl. Sokáig nem írtam a blogba, mert egyszerűen nem volt hozzá energiám. Kiderült, hogy mi volt a bajom, amikor rosszul lettem. :( Epegörcs. :( Azóta még 3x volt, hát nem kívánom senkinek... de most már talán rendben leszek.
B.-szel is volt egy kisebb csatám tegnap, mert megint bal lábbal kelt fel, és betalált, ami nekem nem annyira tetszett. Nah, hát akkor el is határoztam magam, hogy hazamegyek, mert amúgy is elegem van már Angliából, honvágyam van, és főleg mikor ugye rossz kedvem van, na akkor mindent negatívan látok. De aztán este B. hazajött, és bocsánatot kért, mondta, hogy megint nincsenek jó napjai, mert stresszel a pénz miatt, meg azért, hogy már 2 hete nekem se tudta odaadni a fizetésem. Oké-oké, értem én ezt, de én nem tettem semmi rosszat, és nem is puffogtam érte, szóval nem velem kellene akkor bunkónak lenni, ennyiii. Azóta minden OK, és ezt leszámítva amúgy minden rendben volt a héten, túlzottan is!
A mosógépünk újra működőképes, ki tudtam végre mosni az összes ruhámat, yesss. :) Most a változatosság kedvéért a mikró romlott el. :) Hipp-hipp, hurráááá!
Ajjh, nagyon várom már a tavaszt, mert akkor nem lesz ilyen hideg, többet ki lehet majd mozdulni, és gyorsabban fognak telni a napok... (remélem)

Jan. 21-22.

Nyugi-nyugi, élek-élek, túléltem! A pénteki nap: reggel sokáig aludhattam. B. elvitte Zane-t a suliba aztán elment a városba néhány dolgot elintézni, persze óránként felhívott kb. hogy minden OK-e, mondván míg itt lakom, ő a felelős értem. Olyan fél 2 körül kiderült, hogy vendégek jönnek, B. mondta, hogy már nem fog tudni hazajönni, hanem a városból megy értük az állomásra. Kérdezte, hogy mennyire vagyok jól, el tudnám-e hozni Zane-t a suliból. Elmentem érte, bár éreztem, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, de persze lapítottam, mert nem akartam dokihoz menni, márpedig B. ragaszkodott hozzá, csak hát szerencsére a vendégek megmentettek tőle, - akkor még nagy naívan így gondoltam. Hazaértünk, Zane átöltözött, leültünk a nappaliban, és elkezdtem meséket olvasni neki. Eltelt egy kb. fél óra, és éreztem, hogy iszonyú rosszul vagyok, gyorsan elkezdtem fel-alá sétálgatni a házban, hátha jobb lesz, de nem. Szenvedtem egy ideig, javulást remélve, de mivel éreztem, hogy egyre csak rosszabb, ezért nem volt mit tenni, felhívtam B.-t. Gyorsan jött is haza, akkor már magam mondtam, hogy menni akarok a kórházba, féltem, hogy komolyabb bajom lesz. Itthagytuk a vendégeket és Zane-t, elmentünk a kórházba. A recepción vmi papírt kellett kitölteni, a személyes adataimmal + hogy mi a problémám. Beatrice pikk-pakk megoldotta a szitut, aztán csak vártunk és vártunk. Közeledett a 7 óra, amikorra B.-nek ki kellett volna vinnie a vendégeket az állomásra, de látván, hogy pánikolok, - vajon hogyan fogom elmondani, hogy mi a panaszom, hiszen az orvosi szavakat nem igazán vágom angolul - inkább úgy döntött, hogy küld egy taxit értük, ők elhozzák  Zane-t az állomásra, és mi odamegyünk 7-re, kiszámoltuk, hogy pár perccel előtte végeznünk kell, és akkor még pont elcsípjük őket, Zane-t lepasszolják, elbúcsúzunk, és ennyi. Taxi rendel, közben feleszmélünk, hogy nincs otthon kulcs, no nem baj, csak nem megy be senki röpke 1 óra leforgása alatt, gyors telefon, - B. elmagyarázza Grace-nek, hogy hogyan kell extra biztonságosan becsukni a bejárati ajtót. (Én azt gondoltam, hogy azt fogja elmondani, hogy hogyan kell kijutni a hátsó kijáraton, és hogy merre kerüljék meg a házat stb. - mivel emlékeztem, hogy a szokásunkhoz híven kulcsra zártuk az ajtót, de mivel ugandaiul karattyolt, ezért egy mukkot se értettem belőle.) Közben szólítanak, bemegyünk, simán elmondtam egyedül a dokinak, hogy mi a bajom, tökre büszke voltam magamra. Megvizsgál, kérdezget, közben B. nézi az óráját, mondja, hogy mennie kell az állomásra, de no para, mire végzek már itt is lesz, csak okosan. A doki megállapítja, hogy szerinte mi a bajom, ír fel vmi kapszulát, és mondja a további instrukciókat: soha többet nem szedhetek ibuprofent + aspirint, mert kikészítette a gyomromat, és ne idegeskedjek, illetve ne egyek erősen fűszeres kajákat, pl. a curry-s cuccokat se ártana kerülnöm, sőt... Még búcsúzásképp megkérdezi, hogy amúgy melyik országból jöttem, és megdícséri az angolomat, - kösziii. Kimegyek, B. épp akkor parkol le a kocsival, és mondja, hogy: Petra, bezártuk őket a házba!!!! Mondom: tudom, és?! Hát hogy kiment a taxis, és full hülyének nézte őket, az ablakon keresztül próbáltak kommunikálni vele, persze itt az ablakok is kulccsal nyílnak, a kulcs meg a habokban, így felét se értették, csak hogy szitkozódik, csodálták, hogy nem hívott rendőrt, lol. :) Áhhh, mondom, basszus, én azt hittem, hogy mikor beszéltél Grace-szel, akkor azt mondtad neki, hogy irány a hátsó kijárat... és hogy onnan hogyan lehet a legegyszerűbben megkerülni a házat, mert hogy egyetlen szót csíptem el belőle (amit a sok ugandai között épp angolul mondott - ez akkor van, mikor ugandaiul nem jut eszébe), hogy  a "jobb oldalon", és abból arra következtettem, hogy azt mondja, de neeem, nem arról volt szó. Na mindegy, hát irdatlan nevetésbe kezdtünk. Elmentünk a gyógyszertárba, kiváltottuk a receptet, egy kisebb vagyon volt, de B. fizette, és később sem engedte, hogy odaadjam az árát. Aztán gyorsan be a KFC-be, vettünk kaját, mert itthon üres volt a hűtő. Hazaértünk, ettünk, beszélgettünk kicsit, aztán B. a 21.15-ös vonatra vitte le Grace-éket. Olyan arik voltak egyébként, nagyon csíptem őket. És megdicsérték ők is az angolomat!!!!
A mai napom semmittevéssel telt. B. hajnali fél 6-kor elment dolgozni, és este 22h-kor jött meg, egész nap Zane-nel ketten voltunk itthon, ő - hétvége lévén - nintendozott meg tv-t nézett, én pedig neteztem. Este vacsi, fürdés, bedtime, minden simán ment. És határozottan jobban lettem a gyógyszertől!!! Úgyhogy ennek örülök! Na meg annak is, hogy B.-szel egy ideje nagyon egy húron pendülünk, teljes az összhang, és tényleg látom rajta, hogy mindenben a javamat akarja, és próbál segíteni.

Rosszullét

A mai napom szörnyű volt, itt folyamatosan olyan dolgok történnek velem, amik azelőtt sose. :( Reggel minden rendben volt, Zane-t elvittem a suliba, aztán 9-től 15.15-ig szabadidő. Csavarogtam egy kicsit, aztán neteztem, és végül aludtam is kb. 2 órát. 15.30-ra mentem újra a suliba, de már mikor elindultam itthonról, éreztem, hogy vmi nem okés. Szorított a gyomrom, vagyis mintha begörcsölt volna a gyomorszájam, rettenetesen fájt. Csak mentem-mentem, mert sietni kellett, az erőm viszont egyre jobban fogyott, és levegőt se kaptam már rendesen a fájdalomtól. Hirtelen elkezdtem gondolkodni, hogy nem-e ettem vagy ittam vmit, amit előtte még sosem, hátha allergia vagy ilyesmi, de nem. Épphogy odaértem a sulihoz, éreztem, hogy egyre jobban nem kapok levegőt, gyorsan bekopogtam, és még annyi energiám volt, hogy elmondjam, hogy nem vagyok jól. Gyorsan bekísértek, leültettek, kérdezgették, hogy hol meg mi fáj, de már nem bírtam beszélni se, és teljesen bepánikoltam, hogy meg fogok fulladni, így persze a légszomjam csak még jobban fokozódott. :( Közben mondogatták, hogy nem lesz semmi baj, meg hogy még kicsit tartsak ki, már mindjárt jön a mentő... Hát, komolyan mondom, hogy kb. egy évezrednek tűnt, mire odaértek, pedig valójában max. 4-5perc volt az egész. Rám tettek vmi készüléket, plusz ilyen hordozható EKG-t is, és közben vérnyomást mértek, össze-vissza vizsgáltak. Végre elkezdtem újra levegőt kapni és kezdett enyhülni az a görcsös-szorító érzés. Mondták, hogy be kell, hogy vigyenek a kórházba, ki kell, hogy vizsgálják, hogy mitől volt ez az egész. Alig éltem, de mondtam, hogy nem-nem-nem megyek, nem akarok. Sztereóban beszélt hozzám 2 mentős meg 3 tanár, remek volt... Mondták, hogy Zane miatt ne aggódjak, majd vmelyikőjük hazaviszi addig, és hogy már hívták B.-t is, ő is úton van hazafelé. Kérdeztem, hogy dönthetek-e úgy, hogy nem akarok bemenni a kórházba?! Mondták, hogy persze, de kizárólag saját felelősségemre, és ahhoz alá kell hogy írjak egy papírt. OK... Megírták a papírt, aláírtam, de olyan rendesek voltak, még kb. fél órán keresztül ott maradtak velem, és hagyták azt a gépet is rajtam stb. A vérnyomásom egyébként mikor kiértek, és először mérték, akkor 182/119 volt, aztán mikor kezdtem megnyugodni, meg már rendesen tudtam lélegezni, akkor elindult lefelé. Szörnyű volt az egész. :( 

Nagyjából jobban lettem, Zane tanára hazahozott minket, kérdezte, hogy maradjon-e velünk, míg B. haza nem ér, de mondtam, hogy nem kell, köszönöm. B. 18.20 körül jött meg, tiszta ideg volt, mert hogy a forgalom miatt nem tudott jönni rendesen, és hogy pánikolt végig az úton, vajon minden OK-e velem. Mondta, hogy nem nézek ki túl jól, szeretne elvinni a kórházba, csak hogy megnyugodjunk, minden rendben van-e, mert nagyon aggódik. Nagy nehezen sikerült lebeszélnem róla, végül kiegyeztünk abban, hogy holnap elmegyünk a háziorvoshoz. Nem akarom... :S Otthon se megyek szinte soha dokihoz, itt meg aztán pláne nem akarok, hiszen azt se értem, hogy mit beszélnek, mert az orvosi szavakról fogalmam sincs angolul. :( Egyébként azóta is találgatom magamban, hogy vajon mi lehetett az oka ennek a rosszullétnek. Mert már volt egy ugyanilyen pár héttel ezelőtt, csak akkor nem volt légszomjam, de az meg lehet, hogy csak attól volt, hogy bepánikoltam?! :S Talán intő jel volt, hogy jobban oda kell figyelnem magamra... keveset alszom, nem eszem rendszeresen, iszonyú keveset iszom, és csomót idegeskedek olyan hülyeségek miatt, mint pl. Sekai... :S Ezeken sürgősen változtatnom kell! :(

Holnap B. itthon lesz, mondta, hogy pihennem kell egész nap. Tökre cikinek érzem már ezt az egészet... bokaficam, tüdőgyulladás, most meg még ez is... áhhh, mi jöhet még?!?! :(

Zane tanárnője mondta, hogy csupa pozitív hatással vagyok Zane-re, azóta tök okos az iskolában, szépen megtanult írni, látszik, hogy kiegyensúlyozott és boldog, na meg hogy minden nap emleget a suliban is, nekik is mondogatja, hogy én vagyok a legjobb barátja. :)) Olyan édes, úgy imádom!!! Ma kb. 6 kis mesekönyvet olvastam fel neki, és úgy örült, látszódott hogy valóban érdekli. Sőt, el is kezdett panaszkodni, hogy az előző aupair, egy idősebb ugandai nő volt, ő sose olvasott neki, mert mindig csak TV-t nézett, és még ráadásul ugye folyton meg is verte, ha vmi rosszat csinált. :S

B. ma is elmondta, hogy nagyon happy velem, és hálás nekem mindenért. Mióta volt az a "kis" összezörrenésünk, azóta teljesen megváltozott, abszolút jó irányban. Persze így is sokszor látom rajta, hogy ideges, mert otthonról az anyja meg a tesója folyamatosan pénzért zaklatják, de most már legalább nem rajtunk csattan az ostor. :)

+40 Ł

A mai napom: reggel 7 óra helyett tök véletlenül ébredtem meg 7.30-kor. :S Követem az otthoni elalvós-elkésős tendenciát, amiről otthon az iskolában tudnának mesélni. :) Na mindegy, végülis sikeresen odaértünk 9-re a suliba, és minden rendben is volt. 9-től 15.15-ig ugye szabad vagyok, elmentem kicsit csavarogni, utána pedig neteztem. Szilvivel végre felvettük msn-en a kapcsolatot, és dumcsiztunk egy csomót, tökre happy lettem tőle. Pénteken folyt.köv. :) 15.30-ra mentem Zane-ért a suliba, ott találkoztam Cristinával, aki persze Vanessaval jött gyalog, mivel hogy neki kellett Calvint is hazavinnie a suliból. Bezzeg ilyenkor nem probléma.... OK, jegyezve. Együtt kellett jönnünk hazafelé, mert a gyerekek nem akartak elszakadni egymástól. Hát, hogy is mondjam... én valahogy nem igazán vágytam Cristina társaságára. :S A gyerekek rohangáltak össze-vissza, és aztán egyre csak durvultak a dolgok, mivel őnagysága nem volt hajlandó rászólni Masonra, én meg hiába is tettem, rám nem hallgat. Az eredmény: Zane esett egy hatalmasat, mert Mason fellökte. Kb. fél óráig álltunk, mert Zane csak ordított, és nem akart tovább jönni. Közben persze nem volt elég ez, Cristina elkezdte, hogy neki ez milyen sok, ő nem bír egyszerre Masonnal meg Calvinnel. Huhh, hát úgy kifakadtam, úgy igazából kijött belőlem minden, amit eddig sose volt alkalmam elmondani neki szemtől szembe, de viszont már idegesített nagyon, és mindig csak magamat stresszeltem vele. Szóval rázúdítottam, hogy akkor gondolja el, hogy nekem hányszor lehetett már ilyen érzésem, és hogy ő csak ne panaszkodjon, mert Calvin szófogadó, ellenben Masonnal, és elmeséltem neki pár szitut, hogy milyen pofátlanságokat csinált eddig velem/nálunk, az meg csak úgy pislogott. Mondtam, hogy utálom, amikor nekem kell Masont suliba vinnem, vagy elhoznom onnan, és hogy ezt miért nem veszik már észre, miért nem lehet felfogni? Én egy gyereket vállaltam, nem többet, és szándékosan... Kb. 20 percen keresztül csak osztottam, láttam rajta, hogy már a halálba kíván szinte, de én akkor is csak mondtam és mondtam. :) 

Hazaértünk, Zane sírt még egy darabig, aztán átöltözött, tanultunk, vacsi, fürdés, bedtime. 18.30-kor már ágyban is volt. :) 

B. 22.20-kor ért haza, megbeszéltük a mai eseményeket, meg a holnapot, elmeséltem neki nagyjából a szitukat, aztán mikor akartam bejönni a szobámba, akkor a kezembe nyomott 40 fontot, hogy nagyon köszöni, amiért átsegítettem ezen a nehéz időszakon, és hogy mindig mindenben próbálok neki segíteni, úgyhogy ezt a pénzt költsem el magamra, mert megérdemlem. :) Plusz még meg is ölelt! :) Tök boldog voltam, és elsősorban NEM a pénz, hanem a gesztus miatt, és mert jó érzés, hogy elégedett velem. (bár ez utóbbira már bőven rá is szolgáltam) Mondta, hogy ez szívből jött, és hogy szíve szerint többet adna, mert megérdemelném, de most sajnos csak ennyire futja. Értem én ezt, és nincs is baj ezzel, amúgy meg hallom minden nap, hogy az anyukája hívogatja pénzért, és folyton neki utal, ha van egy kis pénze, mert az időjárás viszontagságok tönkretették a házát. :S

Összességében eredményes napot zártam, mert végre kiadhattam a dühömet a kedves kis "barátnőmnek", és ettől kicsit megkönnyebbültem. :)

Hol is kezdjem? :)

Új design-t kapott a blogom, mert már untam a régit, és nem is tetszett. Na de ezt bizonyára mindenki látja... :)

Reggel fél 11-kor keltem, amikor B. ment dolgozni. Kicsit neteztem, és beszéltem Anyával msn-en, - aki egyébként azt mondta, hogy büszke rám, és ez tök jól esett, mert amúgy meg ő a legnagyobb kritikusom. :D Bocsi Anya... :D Fél 4-re mentem Zane-ért a suliba, és mikor megláttam ahogy kijött az osztályból, ajjh, hát azt hittem megüt a guta. Szó szerint tetőtől-talpig (!) sáros volt, de úgy frankón, mindene. Nem lett volna probléma, ha a mosógépünk végre üzemképes lenne, de mivel nem az, így hát mérges lettem. Hazafelé kicsit el is beszélgettünk. :) Aztán itthon átöltözött, és én nekiálltam kézzel kimosni a cuccait, köztük a télikabátját is... hmm, remek volt. :) Zane-nek mondtam, hogy játsszon valamit a nappaliban (kivéve nintendo + tv), amíg én tevékenykedek a fürdőben, de ő mindenáron segíteni akart. OK... A szitu így hát ugyanaz lett, mint amikor annó a szobámat takarítottam, és ő előtte rosszalkodott, - szóval futtattam vele pár felesleges kört. :) Hozd fel azt-vidd le ezt, és persze mindezt egyesével. :D Megint olyan édes volt, első szóra pattant, és mindent megcsinált, úgy imádom, tényleg nagyon segítőkész, és semmivel se lehet kizökkenteni belőle, pedig már próbálkoztam többször is. :D Kétszer kellett átmosnom az összes cuccát, mert olyan szinten sárosak voltak, hogy grrr. Délután 4-től este 6-ig ki se mozdultam a fürdőszobából. :S Miután végeztünk, gyakoroltuk kicsit az írást, aztán vacsi, fürdés, bedtime.

B. 22.15-kor ért haza, kissé ki volt akadva, mert állítólag meg fogják büntetni, gyorshajtásért. :S Gyorsan megbeszéltük a holnapot, hogy reggel korán megy dolgozni, és este későn jön haza, aztán én vissza is vonultam a szobámba. Amúgy az ilyen napokat szeretem... :) Bár igazából akkor se sok vizet zavar, ha itthon van, na de ha már lúd, legyen kövér... :)

Ma találkoztam Cristinával a suli előtt, és megkérdezte hogy vagyok. :))) Tudom, hogy ez amúgy nem meglepő, mert bárkivel találkozol itt, ez az első kérdés, de tegnap pl. mégcsak nem is köszönt, és előtte sem, sőt tegnap egyszerre jöttünk ki az osztályból, és ő direkt ellentétes irányban indult el. :) B. -nek mondtam is este, hogy mi volt a szitu, és hogy ebből csak arra tudok következtetni, hogy megint biztos vmi szívességet akarnak majd kérni. :S Erre ő mondta, hogy el is felejtette mesélni, Calvinék ideköltöztek a környékünkre, úgyhogy szerinte Sekai hamarosan le fog koccolni. Hát azt nem bánnám, mert már torkig vagyok vele!!!

Tegnap, ma, holnapi előrejelzés :)

Anyukám megint rám szólt, hogy nem írtam blogot, úgyhogy gyorsan pótolom is. :) Nem fogok nyafogni, 'csakazértsem', a lényeg, hogy Angélám tegnap meghallgatott, és most már kicsit jobban érzem magamat. Ezúton is köszi. ^^ Ajjh, már alig várom, hogy mehessünk együtt shoppingolni!!! :) 

Kicsit jobban utána számoltam a dolgoknak, és tulajdonképpen még kereken 34 hetem van hátra, ami ugye napból is sok, nemhogy hétből, na de megoldjuk. 

Hétvégén nem történt semmi extra, B. tegnap mégis itthon maradt, nem ment dolgozni, mert nem érezte jól magát. Ő egész délután aludt, Zane nintendozott, én neteztem. :) Este a bedtime B.-nek jutott, volt is kis gubanc, mert Zane nem akart lefeküdni. Ezeken mindig olyan jókat mókázok, mert nekem nincsenek vele ilyen problémáim. :)

Mostanában rengeteget szoktam gondolkodni, és rájöttem, hogy ez az angliai lét csupa pozitív hatással van rám. Nem bántam meg, hogy kijöttem, mert:

1.) az angolom egyre perfectebb :) Sokan megdicsérik, és én ennek tökre örülök!

2.) túljutottam életem azon szakaszán, ami otthon nem ment, és valószínűleg soha nem is ment volna (L.)

3.) életmódváltás, - büszke vagyok, hogy elhatároztam magam, és igenis végigcsinálom

4.) az előbbi pontból kifolyólag anyagilag is lényegesen jobban állok :))))))

A mai napom is ugyanolyan volt, mint a többi. Reggel elvittem Zane-t a suliba, aztán fél 10-től délig aludtam, déltől 15.15-ig neteztem, utána elmentem Zane-ért. Hazajöttünk, ő megcsinált két oldal írást, míg én ismét kockultam a laptopom előtt, majd vacsi és bedtime, 7-kor már aludt is. Szuper! 

Holnap reggel hála égnek fel se kell kelnem, majd csak fél 4-re megyek a suliba, addig pihi. Szerintem lesétálok a városba, ha jó idő lesz.

B. nemrég jött haza, mióta volt az a kis összezörrenésünk, azóta olyan ari, meg még egyetlen egyszer se szólt semmi rosszat, mindent 3x megköszön, és csomó mindent ő is megcsinál. Persze mikor mérges vagyok, vagy épp be vagyok fordulva, hogy már megint itthon kell lennem, akkor a duzzogástól másképp látom a dolgokat. :) Néhányszor elgondolkoztam már, hogy ez-e a rosszabb, hogy nem nagyon van szabadnap, viszont nincs megszabva, hogy ekkor meg akkor ezt vagy azt kell csinálnom, és nincs kötekedés, hogy ez így meg úgy nem jó. Vagy pedig az, hogy heti 2 szabadnap, és a hétköznapok pedig full be vannak táblázva, emellett folyamatosan azt nézik, hogy mikor-hol köthetnek beléd. Hát... Maradjunk annyiban, hogy mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. (szerintem)

Zane olyan édes, mostanában minden nap azt kérdezi, hogy eljöhet-e majd az én országomba, meg az otthoni otthonomba. :) Kezd tudatosulni benne végre, hogy hát én nem itt lakom, mármint nem Angliában (hivatalosan), ugyanis... eddig akármikor sétáltunk vagy bármi, folyton kérdezgette, hogy "ez a te házad?" De hiába magyaráztam, hogy neeem, valahogy nem fogta fel, csak mostanság. :)

Rájöttem, hogy mit jelent az, mikor azt mondja, hogy a "this pink one"-t akarja enni. :) LOL :) Hát a  pulykasonka. :) Amit én szerettettem meg vele, és az anyja csak ámult-bámult, hogy miket meg nem eszik ez a gyerek, mióta én itt vagyok. :) De tényleg... Neki csak a pizzát hajlandó, minden másnál hiszti van. :)

Újabb hétvége

A tegnapi szabadnapom, nos úgy alakult, mint ahogy gondoltam, B. egész nap fel se kelt az ágyból, így én mentem reggel Zane-nel a suliba, és én is hoztam el onnan. Nem voltam mérges, most már ilyen kis dolgok nem tudnak felidegesíteni, valahol megértem őt is, de ettől függetlenül igen, én is fáradt vagyok, még akkor is, ha van, aki megkérdezi, hogy miben fáradok el?! Mindegy... Lényegében összvissz ennyit csináltam megint egész nap, nem haltam bele, sőt még jól ki is aludtam magam, kb. 10-től du. 2-ig szundiztam. :) A hétvége a terveim szerint alakul, B. ma is ment dolgozni, és megy holnap is, Zane ilyenkor nintendozhat, én meg netezhetek kedvemre, csak itthon kell lennem vele, ennyi.

Sekai pénteken megint hozta a formáját, már le se írom a sztorit, felesleges rá pazarolnom az energiámat. 

L.-al végleg vége, most már emiatt se kell idegeskednem, valahol jobb is, hogy így történt, azt hiszem. :( Új év, új élet... ennek már tavaly is be kellett volna következnie, csak akkor valahogy nem volt hozzá elég erőm, most így távolról kicsit könnyebben viselem a szituációt. 

Tegnap előtt azt álmodtam, hogy hazamentem, és láttam magam előtt, ahogy Anyáék vártak a reptéren, és olyan boldog voltam, de aztán felébredtem, és rájöttem, hogy ez csak egy álom volt, mert ITT vagyok, nagyon messze az otthonomtól... a családomtól... a barátaimtól... :( Még 31 hét van hátra...

Holnap szabadnap! :)

A mai napom: reggel 7-kor keltem, minden rendben ment, mire B. hazaért a munkából, addigra már sulira készen voltunk. (Ennyit csináltam ma összvissz.) Mondtam B.-nek, hogy mivel amúgy is megyek a városba, és útba esik a suli, ezért szívesen elviszem Zane-t. Megköszönte, és mondta, hogy akkor ő meg délután elmegy érte, maradjak csak amíg akarok, ő itthon lesz. Amúgy egyébként is ez lett volna a felállás. :) Bejöttem a szobámba, nekiálltam készülődni, egyszer csak jön egy sms... nézem, Sekai... mondom, hát ezt nem hiszem el! Annyit írt, hogy légyszi várjam meg reggel, és vigyem el Masont is a suliba. Később hívta B.-t is, aki harmadszorra felvette, és mondta neki, hogy nem ő viszi Zane-t a suliba, és hogy én meg menni akarok a városba, úgyhogy időben elindulnék... Erre Sekai felajánlotta, hogy ő akkor jön, és elviszi Zane-t is. OK. 8.40-re ígérte, hogy jön, hát 8.58-kor érkezett meg, a suli meg ugye 9-kor kezdődik. :S Kikísértem Zane-t a kocsihoz, erre mondja Sekai, hogy hát én nem megyek velük?! Mondom: nem, én a városba megyek. Erre, hogy menjek, kidob engem is a sulinál, vigyem be a gyerekeket, mert ő siet. Hát, még szerencse, hogy nem tud magyarul... :S 9.06-ra értünk oda, persze a kapuk már zárva voltak, meg az osztályterem is, és hát kinek kellett előadni, hogy sajnálom, hogy késtünk?! Nekem... holott semmi közöm nem volt az egészhez. Elegem lett nagyon! És... Délután ki hozta el Masont a suliból? Hát persze, hogy Beatrice. Ajjh, annyira nem szeretem ezt, hogy itthon folyton mondja rá az áldást, aztán meg utána mindent megtesz neki. Tudom én, hogy csak jószívű, és bárkinek megtenné, na de akkor is, ez már nagyon-nagyon túlzás!!!

Ma egy csomót csavarogtam a városban, és tök jó idő is volt, nagyon happy lettem tőle!!! 

Holnap végre szabadnapos leszek!!! :) B. mondta, hogy elvisz a Parkgate-be vagy a Meadowhall-ba szívesen, ha szeretnék menni, de azt hiszem, hogy azt most kihagyom, inkább csak a városba megyek, pénzt ott is bőven lehet költeni. :)))

Hétvégén még sajnos fogalmam sincs, hogy mi lesz a szitu, de nagyon-nagyon remélem, hogy B. dolgozik, és hogy nappalos! Drukk-drukk!

Zane-től ma este kaptam meglepit, egy mangós dobozos üdítőt, ő választotta nekem a boltban. :) És olyan édes volt, ahogy hozta fel a szobámba, és mondta, hogy "close your eyes" :) Majd reggel visszacsempészem a konyhába, mert én nem iszom ilyen cukros löttyöket. :S Viszont a gesztus nagyon jól esett! :) 

Nyah, hát Angélámmal épp most fejeztük be a dumapartit skype-on, és a blog is elkészült végre, úgyhogy megyek aludni. Innen is üzenem, hogy fel a fejjel!!! ♥

Semmi extra...

Ma sem történt semmi extra, minden rendben van. Zane-t pontban 7-kor ágyba tettem, így azóta szabad vagyok. :) Olyan nagyon jó idő volt ma!!! Bár az eső sajnos időnként elkezdett esni, és azt nem szeretem. :( Néztem az időjárás előrejelzést, 10-12 fokot mondanak hétvégére is, szuper! Holnap most már mindenképpen elmegyek a városba, mert már elegem van a lustulásból. :D De ehhez időben le kellene feküdnöm, mondjuk úgy éjfél környékén... mert igazából az a probléma, hogy tegnap is éjjel 3 után aludtam el, és reggel fejfájással keltem, úgyhogy miután B. elvitte Zane-t a suliba, én vissza is feküdtem aludni még kicsit, 12.30 körül keltem fel. :D 

Du. én mentem Zane-ért, találkoztam Cristinával, de még csak nem is köszönt. OK, hát ennyi baj legyen. :) Amúgy B. mesélte, hogy tegnap reggel mikor vitte Zane-t a suliba, akkor összefutott Sekai-al, és Sekai nem szólt hozzá, meg semmi, valószínűleg meg vannak ránk sértődve, na de kit érdekel?! Én megfogadtam, hogy engem ha legközelebb felhív, és segítséget akar kérni, akkor megmondom, hogy sorry, de nem, és slusszpassz. Amúgy ma is szerintem ő hívott minket kora este 2x is, de nem vettük fel a telefont. 

Holnap reggel fejezi be B. az éjszakát, remélem, hogy péntekre kapok egy szabadnapot, vagy legalább annyit, hogy reggel nem kell felkelnem... Ennyiiii.

125. nap

Vasárnap este óta nem írtam a blogba, bocsi-bocsi, most igyekszem pótolni. Szóval... Szombat este mikor B. megjött a munkából, mondta, hogy vmi nem stimmel az autóval, hétfőn mindenképp el kell vinnie megnézetni, mert hosszabb útra, pl. Derby-be dolgozni többet már nem merne vele elindulni. OK. Vasárnap ugye cserélt műszakja volt, nappalos volt itt Rotherhamba, úgy volt hogy max. 7-kor már itthon lesz. 20.30 körül hívott, hogy az autópályán van, mert megállt a kocsi, várja épp az autómentőt, később majd még informál a dolgokról. Éjjel 1-kor még mindig semmi hír, így aztán küldtem neki egy üzit, ő meg visszahívott, mondta, hogy nem tud hazajönni, majd csak reggel, mert hogy akkor fognak menni megcsinálni az autót, addig csak vmi benzinkúthoz vontatták be. Mondta, hogy nagyon fázik, meg éhes, tökre sajnáltam. :( Reggel fél 8-kor hívott újra, hogy kb. 45p és itthon van, majd elviszi Zane-t a suliba, de közben mégse ért haza a forgalom miatt (baleset volt az úton), úgyhogy mi elindultunk. 9 után pár perccel jöttem meg, B. épp zuhizott, és mikor kijött, akkor elsírta magát, hogy azt hitte nem is éli túl a reggelt, annyira fázott, és olyan rossz volt, és hogy miért mindig őt bünteti a sors ilyenekkel. Hát ez tényleg jó kérdés. :S

Tegnap is minden rendben volt, és ma is, kezd végre kitisztulni a buksim, és már mindent pozitívan látok, yeeee. :) Éjjel fél 4-ig fent voltam, és reggel 7-kor keltem, hát nem vagyok a toppon, na de sebaj. A lényeg, hogy minden a terveim szerint alakul, és isssszonyú happiness van. :)

Az Apukámnak ma lenne a szülinapja. :( :( :( :( Nagyon szeretlek Apa, és tudom, hogy vigyázol rám fentről, és hogy látsz engem, én remélem büszke is vagy rám. :( :( :( :( HIÁNYZOL!!! :( :( :( :( R.I.P. :( :( :( :(

Első 4 hónap kipipálva

... még pontosan kétszer ennyi vár rám. :) Nem vagyok elkeseredve, mert vannak céljaim, és mert rátaláltam Angélára. Vagyis ő rám, bocsánat. :) Aki egyébként mégse Leeds-ben lakik, hanem Wyke-ben. :) Tehát a jelszó: WYKE. :) Komolyra fordítva a szót, ő az, aki a legközelebb lakik hozzám, és akivel tök jól megértjük egymást, van csomó közös témánk, nem idegesít, ha fél óránál többet kell beszélnem vele. :) Úgyhogy most kissé más dimenzióból látom a dolgokat, és mindenképp végigcsinálom ezt az 1 évet!!! :) Tervezgetjük a közös Meadowhall-ozást, ajjh már úgy szeretnék menni, shoppingolni-kikapcsolódni, de ehhez szabadnap kellene, ráadásul szombati napon. Nem lesz egyszerű, de megvalósítjuk. :)
A tegnapi napom is átlagos volt, nem csináltam szinte semmit, úgy ahogyan ma se fogok. Zane Nintendozik (mivel hétvégén megengedett), én meg kockulok a gép előtt, skype + facebook minden mennyiségben. :) Úgy volt, hogy B. ma kezdi az éjszakázást, és itthon lesz egész nap, de hála égnek elcserélték a mai műszakját nappalosra, így aztán jupppi, csak ketten vagyunk Zane-nel, holnaptól meg már ismét suli, úgyhogy az nem veszélyes. :) Remélem, hogy reggel nem kell felkelnem, mert szeretnék végre sokkkáig aludni. Mennem kellene a városba is holnap, és aztán stop, meg kell valósítanom a terveimet, ha már ilyen szépen elkezdett alakulni minden. :)

A snowy day again

Sajnos reggel óta folyamatosan szakad a hó. Ma akartam menni csavarogni a városba... Hát ez az én 'szerencsém'. :( De legalább nem költöm feleslegesen a pénzemet. Ágikám, dícsérj meg! :D
Megkezdődött a suli, ezzel együtt Sekai is újra felbukkant. Tegnap délután fél 2-től fél 3-ig folyamatosan hívogatott a vezetékesen és a mobilomon felváltva, de mivel nem vettem fel egyiket sem, így végül sms-t küldött, hogy légyszi-légyszi hozd el Mason-t is a suliból, majd a biztonság kedvéért azért még kb. tízszer próbálkozott a telefonálással is. Utálom!!! Na de mit tudtam csinálni?! Hát elhoztam... Hazaértünk, Zane felment a szobájába átöltözni, Mason meg csak leszórta a lépcsőre a kabátját, kesztyűjét, sapkáját (ahogy esett, úgy puffant...) aztán berontott cipőstől a nappaliba, és elkezdte piszkálni Zane játékait, mert hogy ő nintendozni akar. Mondtam neki, hogy márpedig azt nem fog, és hogy TV sincs, mert Zane ugye hétközben le van tiltva róla. Persze neki állt feljebb, de hamar leteremtettem. Aztán lejött Zane is, elkezdtek színezni, közben hallottam, hogy Mason folyton piszkálja Zane-t, hogy szóljon nekem, nintendozni akarnak. Na neeem, nem, nem és nem. Zane tökre okos volt, Masontól viszont kezdett elborulni az agyam, főleg akkor telt be a pohár, mikor elkezdte kiborítani a játéktárolóból a cuccokat, szanaszét volt minden a nappaliban. Elmondtam neki, hogy már baromira elegem van belőle, és kérdeztem, hogy otthon is ezt csinálja?! A sáros cipőjével brillírozik a szobában, és csak kupi-kupi-kupi mindenhol?! És aztán megint, hogy éhes, adjak neki chipset, meg szomjas, kér juicet stb. Azt hittem megőrülök már tőle. 16.45-kor végre megjött érte az anyja, na annak is elmondtam a véleményemet. Hogy tudtommal szívességet teszek neki ezzel, hogy elhozom a gyerekét, akkor talán az lenne a minimum, hogy 15.45-re érte jön, és nem nekem kell pesztrálnom +1 órát, plusz legyen szíves kérje meg Masont, hogy rakjon rendet, mert nekem van épp elég dolgom, nem hiányzott még ez is. Persze ő erre egyből, hogy "Ohh, Petra, I am so sorry" - ahogyan mondja, már kiráz tőle a hideg! Mikor mentek el, Sekai még beszélt volna, Zane meg hogy bye-bye és rájuk csukta az ajtót. :) Lehet, hogy bunkónak gondoltok, de kimondottan tetszett! :)
Zane egész du. megint nagyon jó volt, és a tanárnője is mondta, hogy nagyon-nagyon jól viselkedett a suliban, még matricát is kapott. :) Happiness!!!
Este B. 22.30-kor ért haza, gyorsan elmondtam neki a történteket, meg elmeséltem a Sekai féle sztorit, hogy ne haragudjon meg, de nekem ebből már rettenetesen elegem van, mert ez már a pofátlanság tetőfoka, amit ez a nő csinál. És B. mondta, hogy igazam van, és hogy ő is kivan rá akadva, mert csak kihasznál minket, mindig úgy kell ugrálnunk, ahogyan ő fütyül, és hogy régebben lehet, hogy kölcsönösen segítették egymást, de mióta én vagyok, ez igencsak egyoldalúvá vált. Megemlítette azt is, hogy Sekai még csak annyit se mondott neki, hogy boldog új évet, vagy hogy boldog karácsonyt, pedig ő írt neki sms-t, de nuku válasz, és hogy a 3 hetes szünet alatt Sekai összesen egyszer hívta fel, akkor is azért, hogy megkérdezze mikor kezdődik a suli. 23.30 körül, még mindig beszélgetünk, csörög a telefonja... ránéz, és ki az?! Sekai... Mondta, hogy nem veszi fel, mert tudja, hogy mit akar, reggel vigyük Masont suliba. Még vagy 3x hívta, aztán utána jött az sms. :) B. kicsit később visszaírt neki, hogy sajnos nem tudja Masont elvinni reggel, mert egész nap dolgozik. Erre Sekai kérdezte, hogy és akkor én?! B. válaszolt neki, hogy én már alszom, és nem fog velem találkozni már reggelig, mert ő korán megy el itthonról, és nekem meg mondta, hogy ha reggel csörögne a telefon, akkor fel ne vegyem. :) OK... Reggel csörgött a telefon egy halomszor, nem vettem fel, pár percre rá jött az sms, csak annyi, hogy 8.30-ra áthozza Masont. Semmi olyasmi, hogy nem lenne-e baj, vagy vmi... áhh, idegesít, és utálom! Pedig már megbeszéltük Zane-nel, hogy hamarabb lelépünk, suli előtt elmegyünk még boltba is, csak hogy Sekai észrevegye magát, de olyan nagyon szakadt a hó, hogy ezt a tervet inkább elvetettem, nem akartam plusz fél órát fagyoskodni, nem akarok újra beteg lenni.
B. olyan ari volt amúgy megint, csomót nevettünk, meg ezerszer megköszönte, hogy elpakoltam a konyhában, és hogy főztem ki spagettit mire megjött.
Tegnap megint beszéltem Balázzsal, itteni meg mindenféle dolgokról. És kicsit panaszkodtam is neki, hogy honvágyam van, meg hogy néha bánom, hogy feladtam az otthoni munkámat stb. Erre ő is azt mondta, amit Ági, hogy ezt most csak azért érzem így, mert itt vagyok, de ha meg újra otthon kéne lennem, akkor 1 hét után vissza akarnék jönni, és megbánnám, ha hazamennék. Szóval most már elhiszem, mert ha valaki ismer engem mindenféle oldalamról, akkor az ő. :) Úgyhogy ez igaz lehet... Mától megpróbálok újra pozitív lenni! :)

120. nap

Megkezdődött Zane-nek a suli!!! El sem hiszem! :) Végre szabad vagyok 9-től 15.20-ig! :)
Tegnap nem történt semmi extra, Zane über cuki volt egész nap! Fél 11-kor keltem, B. délben hagyta el a házat, utána már csak ketten voltunk. Kimostam pár ruhámat (kézzel, mert a mosógép még mindig nem lett megjavíttatva...), aztán kártyáztunk, írtunk, színeztünk, rajzoltunk stb. És míg én a mosással kínlódtam, addig Zane meglepiként megcsinálta az ágyamat. :) Este fürdés, vacsi, fogmosás, 3 könyv, és 7-kor már aludt is.
B. 22h körül ért haza, beszéltünk kicsit, aztán én visszavonultam a szobámba.
Ma B. reggel 7-től este 9-ig dolgozik. 7.10-kor keltünk, Zane felöltözött, amíg én megcsináltam a reggelijét, aztán fogmosás, bevetette az ágyát, és utána engedtem kicsit nintendozni, amíg én is összekészülődtem. 8.40-kor indultunk a suliba, Zane már nagyon várta, láttam rajta, hogy tökre happy, imád egyébként iskolába járni. Az úton végig beszélgettünk, olyan édes ahogy mindig mesél. Olyan furi nekem, hogy az osztályban alig vannak barátai, már sokszor próbáltam találgatni, hogy miért, de eddig nem sikerült rájönnöm az okára. :( Velem az első pillanattól kezdve nagyon barátságos volt, és közvetlen, de a suliban ez nem igazán megy neki, ott mindenkivel tartja valamiért a távolságot, meg szégyenlős, félénk.
Tök jó idő van, süt a nap, kb. +3fok van kint. Viszont a hét hátralévő részére végig azt írják, hogy lehet akár havazás is. Nem akarooom...
Ajjh, olyan jó lenne, ha holnap B. nem menne dolgozni, és szabadnapos lehetnék, és mehetnék a városba csavarogni!!!
Nagyon vegyes érzéseim vannak az ittlétemmel kapcsolatban. Egyszer fent, máskor lent, úgy is mondhatnám. Zane amikor extra édes, akkor az sok-sok energiával tölt fel! Vele nagyon szerencsém van, sokan irigyek lehetnek rá. :) Rengeteg szeretetet kapok tőle, és csomószor szinte ő tartja bennem a lelket. 2 napja volt, amikor kissé elkeseredtem, és sírtam is, Zane meg olyan kis okos volt, jött és bújt hozzám, mondogatta hogy: "Don't cry. I love you, Petra. You are my best friend. Be happy." :) És rajzolt happy face-t is nekem. :) Imádom! Tényleg vele van a legkevesebb problémám. Bár igazából B.-re se mondhatok semmi rosszat,  alapjáraton egy nagyon kedves nő, csak hát mint mindenkinek, neki is vannak rossz napjai. Ezen kívül nem voltam még sose a bőrében, így nem érthetem őt, biztos hogy neki is megvan a maga baja, tuti, hogy nem könnyű az élete, és tudom, hogy nem szórakozásból  jár ennyit dolgozni stb. Próbál ő jó lenni, és tudom, hogy én meg néha hajlamos vagyok a bolhából is elefántot csinálni, de (!) az adott pillanatban mindig szentül meg vagyok róla győződve, hogy okom van rá. :) Pedig csak honvágyam van, hiányzik a családom, meg hiányoznak a barátaim, és emiatt türelmetlen vagyok, folyton elégedetlen stb. Nehezen viselem, hogy nem tudok emberekkel találkozni, és hogy nem tudok kimozdulni itthonról sokszor. De most hála égnek megkezdődött a suli, így legalább a fél napom szabad lesz újra, ez valamelyest enyhít az amúgy mostoha körülményeken. :) És 'csakazértis' kibírom, és végigcsinálom...!!!

Jan. 04.

Egy ideig privát lesz a blogom, sorry. A mai napom viszonylag jól telt, Anyának és a Hugikámnak nagyon köszönöm, hogy olyan sokat beszélgettek velem! Ma jött egy pasi a BritishGas-tól, és végre megcsinálta a fűtést a szobámban. Ennek kimondhatatlanul örülök!!! Már csak az új ágyamnak kellene a helyére kerülnie, és akkor teljesen komfortos lenne a kis kuckóm. :) Reggel sokáig aludhattam, mert B. csak délben indult dolgozni. Fél 11-kor keltem fel, kimentem a fürdőbe, közben Zane besurrant a szobámba, és elküldött egy halom üres sms-t a telefonomról, - megjegyzem: fogalmam sincs, hogyan tudta feloldani a billentyűzárat, na mindegy. Mérges lettem, mikor legközelebb bejött rákérdeztem, hogy mit csinált a szobámban amíg én a fürdőben voltam, de mondta, hogy semmit. Kérdeztem, hogy miért kellett a telefonomhoz hozzányúlni? Ő?! Hát nem ő volt. OK. Felöltöztem, és lementem a konyhába, mondtam B.-nek, hogy nincs semmi baj, nem haragszom vagy ilyesmi, de Zane játszott a telefonommal, elküldött egy csomó sms-t, míg én zuhanyoztam, és hogy letagadja, ez utóbbi az, ami nem tetszik. Pláne a függönyös eset óta nem, amikor is leszakította, és rám fogta... B. újra elmondta neki, hogy a szobámban lévő dolgok tabuk, ugyanúgy az ő szobájában lévők is. Aztán nekiálltunk reggelizni, és közben B.-nek elkezdett derengeni, hogy ő hallotta, mikor bementem a fürdőbe, és Zane meg eltűnt, és mikor visszament hozzá, ő kérdezte, hogy hol volt, mire Zane válaszolta, hogy a Petra szobájában, és ő még csodálkozott is, hogy miért, mert mintha hallotta volna, hogy én a fürdőben vagyok. Hát igen... Később Zane bevallotta, hogy ő volt, és bocsánatot is kért, ezzel a téma részemről lezárva.

B. kitalálta, hogy mivel Zane tegnap igencsak naughty volt, ezért ma, és mától hétköznapokon egyáltalán nem nézhet TV-t. Ezen kicsit kiakadtam, de aztán lehiggadtam, és egész könnyen átvészeltük a napot. Írt, rajzolt, kártyáztunk, társasoztunk, én meg közben beszéltem is Anyáékkal. Ebédnél és vacsinál is minden rendben volt, később a fürdésnél és a bedtime-nál szintúgy. Összességében egész jó napot zártunk. :)
B. 22h után ért haza, Derby-ben volt dolgozni. Kicsit leültünk beszélgetni, megköszönte, hogy ilyen sokat dolgozok, és mondta, hogy Zane-nel is nagyon szépen, és következetesen bánok. (nocsak, nocsak...) Mondta, hogy tudja, hogy nagyon nehéz nekem is, és köszöni, hogy ilyen megértő és toleráns vagyok. Elmagyarázta, hogy most még kb. márciusig tud pluszban melózni, aztán egyre és egyre kevesebb lesz, tehát emiatt most kell belehúznia, akármennyire is fáradt. Mondta, hogy holnap is csak délben indul dolgozni, ezért délelőtt szabad vagyok, akkor kelek amikor akarok. Aztán felvázolta a mostanában lévő beosztását: csütörtökön reggeltől estig, a pénteket még nem tudja, a szombatra nem emlékszem, és vasárnaptól pedig 4 nap éjszaka. Mondta, hogy akkor hétfő-kedd-szerda csak reggel készítsem össze Zane-t a sulira, és ő jön, és elviszi, és majd fel is kel, és elmegy érte, nekem majd csak lefektetnem kell, mivel akkor ő már nem lesz itthon, na de hát ezt hiszem, ha látom... párszor már voltak ilyen ígéretei...

Csütörtöktől végre megkezdődik a suli Zane-nek, és kimozdulhatok itthonról, el sem hiszem!!!
Update a tegnapi bejegyzéshez: Zane ugye nagyon rossz volt reggel, és ezért nem nézhetett TV-t stb. Miután megírtam a blogot, feljöttem kitakarítani a szobámat, nem sokkal később Zane is megjelent az ajtómban, hogy segíteni akar. Ohh, mondom príma, remek alkalom egy kis "bosszúra". :) És eléggé gonosz módon, egyesével küldözgettem le vele mindent a szelektív hulladékgyűjtőbe, plusz kértem, hogy hozzon fel ezt-azt a konyhából. Persze egyszerre csak egy dolgot, és mikor felért, akkor leküldtem újra. :) Ajjh, tudom, hogy ez nagyon gonosz volt, de úgy éreztem, hogy muszáj egy kis revansot vennem a buta viselkedése miatt, mert hiába is még csak 5 éves, akkor is el kell kezdenie megtanulni, hogy nem csinálunk direkt a másiknak plusz munkát (amikor amúgy is van épp elég). Lényeg ami lényeg, hogy Zane szó nélkül, mosolyogva csinálta végig, olyan édes volt, hogy a végére tökre megsajnáltam, és akkor nagyon megszeretgettem. Főleg mikor takarítottam a szőnyeget, és kérdezte, hogy: "Fáradt vagy?" Mondom: "Igen". És ő erre, hogy: "Akkor ülj le pihenni, és én majd folytatom." Olyan tüneményes tud lenni, hogy az vmi elképesztő! Imádom! :)