Közel 2 hónapig nem írtam ide semmit, - nagyrészt a lustaságom miatt -, de most újra blogolásra adom a fejemet. :) Remélem, hogy legalább 2-3 naponta sikerül új bejegyzésekkel szolgálnom, leginkább Anyukám és Ágikám megnyugvására! :)
Ma vagyok itt kerek 7 hónapja!!! Elég gyorsan telnek a napok hála égnek! Na jó, azért annyira nem rossz itt, sőt mostanában egyre jobban elvagyok. Beatrice-nek teljesen leredukálódtak a kirohanásai, gyakorlatilag november óta egyetlen nagyobb volt, kb. 1 hónappal ezelőtt. Erről kicsit bővebben: ugye korábban írtam, hogy Sekai hála égnek lekoccolt, észrevette magát, miután Cristinának párszor ecsetelgettem, hogy mennyire utálom, ha rám vannak sózva Mason-ék. Sekai erre megsértődött, és összefogott Zane egyik osztálytársának, Calvin-nek az anyukájával, hogy kölcsönösen segítsék egymást. Ugye nem kell részleteznem, hogy ez Sekai olvasatában mit jelent? :)) Aztán... egy ideig néma csend volt az oldalukról, én össz-vissz 1-2 mondatot ha beszéltem velük, akkor is mindig csak válaszoltam, mivel hát se Cristina, se Sekai, se Calvin's Mum nem tartozik a kedvenceim közé, sőt egyenesen ki nem állhatom őket. Eltelt néhány hét, nyugiban, erre egyik nap B.-t felhívta Sekai, és elkezdett össze-vissza hazudozni neki rólam, hogy én miket beszélek B. háta mögött, és hogy jó lesz, ha vigyáz velem. :) Beatrice-szel előtte hónapokig semmi problémám se volt, aztán egyik pillanatról a másikra, ennek hatására, megváltozott. Nem szólt hozzám kb. 3-4 napig egyetlen szót sem, ha kérdeztem mi baja, akkor sem válaszolt, aztán meg mikor megtört a jég, úgy beszélt velem, mintha a seggéből rángatott volna ki. Már épp tervezgettem, hogy jólvan, hát akkor én szépen hazamegyek, és boldoguljon ahogy tud, mikor is... egyik reggel hazajött éjjeles műszakból, én meg megkérdeztem, hogy meddig lesz még éjjeles?! Pusztán kíváncsiságból, hogy tudjak tervezni stb., na erre ő kifakadt, mondta, hogy van egy kis problémája velem. Ohh, hát mondom azt gondoltam, mivel jó másfél hete paprikás a hangulat. :D Kérdezte, hogy miket beszélek én Calvin anyukájának!? Hát... mondtam neki, hogy semmit, mivel hogy nem is vagyunk jóban, ha néha megkérdezi hogy vagyok, vagy hogy mi van B.-szel, akkor arra illedelmességből válaszolok, de igazából ennyi. Erre ő elmondta, hogy Sekai miket mondott, hogy neki mit mondott Calvin-anyuka. Leesett az állam, hirtelen szóhoz se jutottam. :D Mondtam neki, hogy vagy elhiszi, vagy nem, amit mondok, de én magyarázkodni nem fogok, mivel nem tettem semmit... és hogy tartom magamat annyira gerincesnek, hogy ha problémám van vele, akkor azt nem egy vadidegennel fogom megbeszélni, aki úgyse tud nekem semmiben segíteni. A másik pedig, hogy gondolkozzon már el, ha ez lenne a véleményem róla, akkor mondtam-e volna 1-2 héttel korábban, hogy szeptember eleje helyett maradok december közepéig?! És akkor ő, hogy igen, hát ez neki is szöget ütött a fejébe, ezért is inkább nem szólt nekem eddig a dolgokról, de hogy most már nem bírta tovább magába tartani, mert tudta, hogy tudom, hogy valami baja van, és nem akarta, hogy még nagyobb konfliktus legyen ezáltal közöttünk, szerette volna mindenképp tisztázni a helyzetet. Az eset óta annyi a pozitívum, hogy B. egyáltalán nem beszél Sekai-val, és én se állok szóba egyikőjükkel sem. Mint utóbb kiderült, a tervük annyi volt ezzel az egésszel, hogy ha engem kifúrnak innen, vagyis én hazamegyek, akkor Calvin-anyuka vigyázott volt pénzért Zane-re szívesen, amíg B. dolgozik. :) Hát ez nem jött neki össze... :))
B. egyébként sokat változott, előnyére. Persze most is vannak azért fura dolgai, és szerintem lesznek is, de összességében pár dolgot leszámítva (elsősorban a hétvégék...) semmi problémám nincs vele.
Pár hete megint rám jött a honvágy, hogy márpedig én haza akarok menni, és most rögtön, azonnal... Utáltam magam rendesen, amiért megígértem, hogy szept. helyett dec.-ig maradok, de aztán felcsillant a szemem, mikor B. egyik este megpendítette, hogy nyári szünetben haza akarnak menni Ugandába 4 hétre. :) Teltek-múltak a napok-hetek, naponta nézegettük a repjegyeket a neten, de B.-nek soha egyik se felelt meg, vagy amelyik megfelelt volna, azon már nem volt hely (telefonban azt mondták, pedig a neten még lehetett foglalni... mert persze a legolcsóbb volt, és minél drágábbat akartak volna rásózni). Szóval... én már teljesen el voltam keseredve, és mivel láttam, hogy a repülőjegyek ára napról-napra egyre feljebb kúszik, elkönyveltem magamban, hogy tuti, hogy nem fognak hazamenni. Erre B. szerda du. megjött a vásárlásból, és mondja, hogy teljes lelki traumában van, ő haza akar menni a nyáron mindenképp, és hogy csináljunk valamit. Ok, laptop elő, éééés láss csodát, a Crystal Travel megmentette az életemet. 1224 Ł-ért foglalt oda-vissza repjegyet végül, július 14.-től aug. 19.-ig lesznek holiday-en. Szuper!!! Olyan nagyon boldog vagyok, hogy arra nincsenek is szavak!!! :) Kerek 1 hónapra haza tudok menni, ami aztán minden ezzel kapcsolatos álmomat felülmúlja! :) Addig még 96-ot kell aludni... De ahogy Ágikám mondta: húsvét... aztán a május is mindjárt itt van, és gyorsan el is fog telni, mivel jön a jó idő stb., a június napjai meg már úgyis az utazás lázában fognak pörögni, és július második hetétől 1 hónapig szabad vagyoooooook! :) ÁÁÁ, nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire várom már!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése