2011. január 4., kedd

Jan. 04.

Egy ideig privát lesz a blogom, sorry. A mai napom viszonylag jól telt, Anyának és a Hugikámnak nagyon köszönöm, hogy olyan sokat beszélgettek velem! Ma jött egy pasi a BritishGas-tól, és végre megcsinálta a fűtést a szobámban. Ennek kimondhatatlanul örülök!!! Már csak az új ágyamnak kellene a helyére kerülnie, és akkor teljesen komfortos lenne a kis kuckóm. :) Reggel sokáig aludhattam, mert B. csak délben indult dolgozni. Fél 11-kor keltem fel, kimentem a fürdőbe, közben Zane besurrant a szobámba, és elküldött egy halom üres sms-t a telefonomról, - megjegyzem: fogalmam sincs, hogyan tudta feloldani a billentyűzárat, na mindegy. Mérges lettem, mikor legközelebb bejött rákérdeztem, hogy mit csinált a szobámban amíg én a fürdőben voltam, de mondta, hogy semmit. Kérdeztem, hogy miért kellett a telefonomhoz hozzányúlni? Ő?! Hát nem ő volt. OK. Felöltöztem, és lementem a konyhába, mondtam B.-nek, hogy nincs semmi baj, nem haragszom vagy ilyesmi, de Zane játszott a telefonommal, elküldött egy csomó sms-t, míg én zuhanyoztam, és hogy letagadja, ez utóbbi az, ami nem tetszik. Pláne a függönyös eset óta nem, amikor is leszakította, és rám fogta... B. újra elmondta neki, hogy a szobámban lévő dolgok tabuk, ugyanúgy az ő szobájában lévők is. Aztán nekiálltunk reggelizni, és közben B.-nek elkezdett derengeni, hogy ő hallotta, mikor bementem a fürdőbe, és Zane meg eltűnt, és mikor visszament hozzá, ő kérdezte, hogy hol volt, mire Zane válaszolta, hogy a Petra szobájában, és ő még csodálkozott is, hogy miért, mert mintha hallotta volna, hogy én a fürdőben vagyok. Hát igen... Később Zane bevallotta, hogy ő volt, és bocsánatot is kért, ezzel a téma részemről lezárva.
B. kitalálta, hogy mivel Zane tegnap igencsak naughty volt, ezért ma, és mától hétköznapokon egyáltalán nem nézhet TV-t. Ezen kicsit kiakadtam, de aztán lehiggadtam, és egész könnyen átvészeltük a napot. Írt, rajzolt, kártyáztunk, társasoztunk, én meg közben beszéltem is Anyáékkal. Ebédnél és vacsinál is minden rendben volt, később a fürdésnél és a bedtime-nál szintúgy. Összességében egész jó napot zártunk. :)
B. 22h után ért haza, Derby-ben volt dolgozni. Kicsit leültünk beszélgetni, megköszönte, hogy ilyen sokat dolgozok, és mondta, hogy Zane-nel is nagyon szépen, és következetesen bánok. (nocsak, nocsak...) Mondta, hogy tudja, hogy nagyon nehéz nekem is, és köszöni, hogy ilyen megértő és toleráns vagyok. Elmagyarázta, hogy most még kb. márciusig tud pluszban melózni, aztán egyre és egyre kevesebb lesz, tehát emiatt most kell belehúznia, akármennyire is fáradt. Mondta, hogy holnap is csak délben indul dolgozni, ezért délelőtt szabad vagyok, akkor kelek amikor akarok. Aztán felvázolta a mostanában lévő beosztását: csütörtökön reggeltől estig, a pénteket még nem tudja, a szombatra nem emlékszem, és vasárnaptól pedig 4 nap éjszaka. Mondta, hogy akkor hétfő-kedd-szerda csak reggel készítsem össze Zane-t a sulira, és ő jön, és elviszi, és majd fel is kel, és elmegy érte, nekem majd csak lefektetnem kell, mivel akkor ő már nem lesz itthon, na de hát ezt hiszem, ha látom... párszor már voltak ilyen ígéretei...
Csütörtöktől végre megkezdődik a suli Zane-nek, és kimozdulhatok itthonról, el sem hiszem!!!
Update a tegnapi bejegyzéshez: Zane ugye nagyon rossz volt reggel, és ezért nem nézhetett TV-t stb. Miután megírtam a blogot, feljöttem kitakarítani a szobámat, nem sokkal később Zane is megjelent az ajtómban, hogy segíteni akar. Ohh, mondom príma, remek alkalom egy kis "bosszúra". :) És eléggé gonosz módon, egyesével küldözgettem le vele mindent a szelektív hulladékgyűjtőbe, plusz kértem, hogy hozzon fel ezt-azt a konyhából. Persze egyszerre csak egy dolgot, és mikor felért, akkor leküldtem újra. :) Ajjh, tudom, hogy ez nagyon gonosz volt, de úgy éreztem, hogy muszáj egy kis revansot vennem a buta viselkedése miatt, mert hiába is még csak 5 éves, akkor is el kell kezdenie megtanulni, hogy nem csinálunk direkt a másiknak plusz munkát (amikor amúgy is van épp elég). Lényeg ami lényeg, hogy Zane szó nélkül, mosolyogva csinálta végig, olyan édes volt, hogy a végére tökre megsajnáltam, és akkor nagyon megszeretgettem. Főleg mikor takarítottam a szőnyeget, és kérdezte, hogy: "Fáradt vagy?" Mondom: "Igen". És ő erre, hogy: "Akkor ülj le pihenni, és én majd folytatom." Olyan tüneményes tud lenni, hogy az vmi elképesztő! Imádom! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése