Végre 2011-et írunk

Tegnap nem volt energiám írni, pedig nem sok mindent csináltam egész nap. Reggel felkeltünk, megreggeliztünk, felöltöztünk, elmentünk a kis Tesco-ba, vettünk pizzát + darált húst. Hazajöttünk, kicsit TV-t néztünk, aztán én nekiálltam bolognai spagettit főzni. Ajjh, megint nagyon-nagyon finom lett! :) Legalább most két napig tuti, hogy ehető a kaja! :) Főzés után eltakarítottam a romokat a konyhában, aztán msn-eztem, meg fészbúkoztam... (nem kicsit) :D

Vééégre 2011-et írunk, ami azt jelenti, hogy ebben az évben megyek hazaaa!!! :) Tökre happy vagyok, ha csak erre gondolok, bár még nagyon-nagyon sok idő van addig hátra, tudom jól. De valahogy csak megbírkózok majd ezzel is, remélem, hogy hamar eltelnek a hónapok.

Az új évre nem fogadkoztam, mert minek?! Viszont igyekszem többet írni majd ide a blogomba, hogy legalább Anyukám ne legyen csalódott. :)

A csajoknak még egyszer köszi a szilveszter estét, jó volt Veletek dumcsizni, majd ha már a Sára is itt lesz, akkor megismételhetnénk! :)

B. most megint nagyon-nagyon normális, csak mivel rengeteget dolgozik, várható, hogy újabb "bomba fog robbanni", annyira érzem basszus. Mondjuk este is viszonylag jó kedve volt, meg mindent százszor megköszönt, és iszonyú kedves volt, meg beszélgettünk is sokat, csak hát ismerem már. Ahogy Eszter is írta, engem is az nyugtat (hülye szó rá, mert abszolút nem nyugtat), szóval tudom, hogy másoknál is ez a helyzet, nem csak nálunk. El kell viselnünk, és punktum, túl kell tudni lépni rajta, ha maradni akarunk, nem szabad, hogy ez lelombozzon minket, vagy eltántorítson a céljainktól. :) Ohh, ezt így olyan szép volt leírni, kár, hogy az adott szituban ez soha nem jut eszembe, hanem csak a "bosszú", hogy én már pedig csak azért is hazamegyek. :D Aztán meglátjuk ki nevet a végén... :D Jha igen... Azt is megfogadtam, hogy a következő ilyen alkalomnál szó nélkül csomagolok, és ez így is lesz. Azt hiszem nagyon-nagyon megértő vagyok, és toleráns, soha semmiért nem szólok, és nagyon keményen dolgozom, - ami alatt nem konkrétan a munkát értem, hanem hogy nulla szabadnap stb. és ez bizony eléggé elviselhetetlen. :( 

Nah, mára ennyi... Hiányzik a Családom, és hiányoznak a barátaim!!! :( Ezt nem tudom elégszer leírni.......