Kiborulós nap

Ez a hét kemény lesz, azt hiszem, megőrjít a szomszéd gyerek. Szilvi, gyere mááár! :( Sekay (Maison's Mum) ma felhívott délelőtt, hogy legyek szíves Maison-t is elhozni a suliból, és utána jönni fog érte hozzánk. Nos, hát ez nem igazán valósult meg eddig, és az idegeim már kezdik felmondani a szolgálatot. Egyszerűen elegem van ebből... el van cseszve az egész délutánom, az estémről majd nem is beszélve, mert Sekay hozza át a gyerekeket aludni. Hazafelé a suliból amúgy minden OK volt, csak itthon kezdődtek a problémák. Alighogy betettük a lábunkat a házba, Maison követelte, hogy adjak neki chips-et. Mondtam neki, hogy sorry, de nincs itthon, erre ő megmutatta, hogy hol tartjuk. (Persze, tudtam én is, de azt is, hogy azt B. magának vette.) Aztán megevett egy zacskó chips-et, utána kért juice-t, majd amikor megitta, utána közölte, hogy adjak neki cornflakes-t tejjel, mert ő éhes is. Aztán nekiálltak játszani, meg se lehet moccanni a nappaliban, az összes játék le van szórva a földre, és csak kiabálnak, kiabálnak, kiabálnak. Zane-nel se lehet sajnos szót érteni, ha Maison itt van, nagyon rossz irányba húzzák egymást. Egyetlen dolog éltet, hogy holnap állítólag off leszek, és még ma este megmondom B.-nek, hogy holnap ne számítson rám, bemegyek a városba csavarogni. Mert ha itthon maradok, akkor megint az a sors fog rám várni, mint eddig mindig... vihetem a gyereket a suliba, meg hozhatom haza stb. És abszolút nincs kedvem hozzá. Főleg, ha itt lesz a Szilvi is, menni akarunk mindenfelé a szabadidőnkben, de már most látom, hogy ez B.-nek nem igazán fog tetszeni... viszont meg fogom értetni vele, hogy igenis szükségem van kikapcsolódásra, és punktum. 

Ma végre sütött a nap, ez az egy jó dolog történt, semmi más pozitívum nincsen. Szilvi csak vasárnap délután jön, mégiscsak repülővel, Manchesterbe érkezik. Remélem, hogy ki fognak menni érte a reptérre. Addig még 3 nap... csak ezt éljem túl...