Káosz...

Tökéletes napom volt ma, vagyis lett volna, leszámítva a fejfájást, meg este a szomszéd gyerekeket. Délután Zane megjött a suliból, aztán átöltözött, evett gyümisalátát, és nekiálltunk írást gyakorolni. Minden rendben ment, viszont nagyon nem éreztem jól magamat, rázott a hideg, + iszonyúan fájt a fejem. Mondtam Zane-nek, hogy fel kell öltöznünk, és el kell mennünk a boltba, muszáj vennem valami fájdalomcsillapítót, mert nem vagyok jól, de hogy nem szeretném, ha a boltban hisztizne, nem fogok neki ezt-azt vásárolni, legyen szíves ezt tudomásul venni. Megígértem, hogy ha okos lesz, akkor kap még egy matricát. :) (ezzel amúgy bármire rá lehet venni) Elindultunk hát a boltba, kicsit esett az eső, meg fújt a szél, aminek nagyon nem örültem. Kb. 40 perc volt, mire megfordultunk, Zane végig szépen viselkedett, tökre happy lettem. Hazaértünk, bekapcsoltam neki a TV-t, én közben megmelegítettem a rizst, meg a húst. Megvacsiztunk, vacsi után Zane mondta, hogy ő álmos, szeretne lefeküdni. Csak úgy pislogtam, ilyen azért még nem volt! ;) Ágyba tettem, elmosogattam a tányérokat, gyorsan kiteregettem, közben meghozták a szomszéd gyerekeket. Maison rögtön beszaladt a nappaliba, nekiállt a focis flipperrel játszani, de mondtam neki, hogy a-a... nyomás lefeküdni, mert 8 óra elmúlt, és holnap korán kell kelni, suliba kell menni. Erre elkezdett nyafogni, de én nem hagytam magam, aztán a nyafogás átment nyavajgásba, majd hisztibe, toporzékolásba, üvöltésbe. Először még higgadt voltam, próbáltam neki szépen elmagyarázni a dolgokat, aztán mikor egyre jobban ordított, vagy fél órán keresztül, nah akkor megelégeltem, és közöltem a tényeket, hogy az én "gyerekem" Zane, aki már 7 óta alszik, szóval a munkaidőm réges rég lejárt, nem mellesleg hulla fáradt is vagyok, de miattuk fent kell lennem, úgyhogy az lenne a minimum, hogy viselkednek, ha már egyszer szívességet teszek az anyjuknak... Persze abszolút nem érdekelte, hogy mit mondok, egyre hangosabban üvöltött. Feljöttünk az emeletre, bömbölt mint a fene, bement B. szobájába, én meg be mertem csukni az ajtót, erre olyan hisztirohamot kapott, hogy csak na, szerintem az egész utca hallotta, hogy mi megy nálunk... :S Ököllel ütötte az ajtót, kiabált, toporzékolt... nálam is elszakadt a cérna, ordítottam vele, ahogy csak a torkomon kifért, hogy elegem van belőle, soha de soha többet nem vigyázok rájuk, és most pedig aludjon, mert ha Zane felébred, akkor tuti, hogy házon kívül találja magát. Aztán leindultam, erre ő is felpattant, de mondtam neki, hogy meg nem akarom látni lent a nappaliban! Nem is mert lejönni... :D Nah, de ahogy leértem, rázendített Vanessa is, én még ilyen keserves sírást sose hallottam, és csak kiabálta, hogy: Mummy, Mummy... kb. másfél órán keresztül, mire végül elaludt. Egyszerűen szörnyű volt! 22.30 körül ért haza Beatrice, elmeséltem neki a történteket, és mondtam, hogy én ezzel befejeztem a segédkezést. Mondta ő is, hogy hát igen, au-pair kellene nekik mielőbb, nah de mégis hogyan, ha az anyjuk mégcsak a telefont sem hajlandó felvenni ez ügyben? Napokkal ezelőtt megkértek, hogy segítsek nekik valakit találni, én találtam is 4 lányt, egyik telefonszámát odaadtam neki 2 napja, mondta, hogy hívta, de nem vette fel, gondoltam OK, sőt még örültem is, mert közben kiderült, hogy Szilvi szívesen jönne ide ki, őt meg személyesen is ismerem, szóval juppi. Megadtam hát neki a Szilvi számát, ma este kérdeztem, hogy hívta-e, erre mondta, hogy igen, persze, próbálta, de csak a hangposta jelentkezett. Ez kamu... Gyanítom, hogy ezzel az au-pair keresősdivel vmi nem stimmel, de mindegy, B. megadta a nőci telefonszámát most este, én meg továbbítottam a Szilvinek, aki holnap reggel fel fogja hívni, és akkor kiderül, hogy mit mond. Nem egyszerű egy történet. :(