Este fél 10 van, a pakolás még csak félig van kész, mert egyszerűen sehogy sem férek el a bőröndben, egész nap azzal szenvedtem, hogy mit-hova-hogyan pakoljak el. Sajna nem írtam listát, így tuti, hogy lesz, ami itthon fog maradni. De a lényeg megvan: telefon, laptop, fényképezőgép, ruhák... a többi pótolható :D
Ágiék ma meghívtak vacsizni, úgyhogy megvolt az elmaradhatatlan búcsútali. :) Imádom a csajszit, megint olyan jót dumcsiztunk, szerintem kölcsönösen pozitív hatással vagyunk egymásra. A férje (Péter) is tök jó fej, őt is nagyon bírom!
Beatrice is írt sms-t, hogy nagyon várnak már, és ne aggódjak semmi miatt, holnap este ott lesz értem a reptéren. Majd még éjjel fog írni e-mailt is állítólag, mert éjszakás ma is, és ilyenkor hajnalra mindig összedob nekem egy levelet. :D Kissé furi az írott angolja... nyelvtanilag szerintem tökre helytelen... nem tudom, hogy így hogyan fogok tanulni tőle, na mindegy. :D Amúgy végtelenül kedvesnek tűnik, remélem, hogy a valóságban is valami hasonló. Majd kiderül. :)
Ma kicsit negatív vagyok amúgy, mert... utálok pakolni, utálok egyedül utazni, utálom Pestet, utálom a tömegközlekedést, utálom a repülőtéren való várakozást, utálom a repülést, a felszállást, a landolást, és mindent, ami ezzel kapcsolatos. :( Márpedig holnap ezek várnak rám... :(
Nah, megyek, csinálom tovább a dolgaimat. Legközelebb már kintről fogok jelentkezni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése