Szabadnaaap!!!

Ma végre van időm többet írni. Ez a 13. napom itt, és tényleg jól érzem magamat, egyenlőre úgy néz ki, hogy ezúttal szuper családot fogtam ki. A mai napom szabad, úgyhogy kisebb-nagyobb megszakításokkal, de viszonylag sokáig aludtam. :) 9-kor keltem fel, elmentem a boltba, mert szendvicset akartam enni... 2 hét után kezd undorom lenni a zabkásától + a cornflakestől, de holnaptól újabb 2 hétig megint az lesz porondon. :) Íme a mai "zsákmányom":

 

És a tegnapi csoki:

Nah szóval, erre a hétre ennyit erről. :D
Tegnap beszéltem Ágival skype-on közel két órát. Tök jó volt, ő így inspirál, vagy hogy is mondjam, szóval pozitív hatással van rám. Beszélgettünk a suliról, hogy mi folyik ott, amióta eljöttem onnan, meg meséltem neki az itteni dolgokról, és hussss, már el is repült két óra. Aztán utána a Facebook-on rám írt a Rita, meg feljött msn-re, Vele is dumáltam sokáig, aminek külön örülök, mert mostanában kicsit eltávolodtunk egymástól, ami abszolút az én hibám volt, és most talán újra minden OK (lesz). Hiányott már nagyon, hogy beszéljünk! Tina... Vele is beszéltem tegnap előtt egy keveset, de azt hiszem, hogy most megint haragszik rám valamiért. Tulajdonképpen nem tudom megérteni őt, nem értem, hogy miért kell folyton kiborítani a bilit, ha nem vagyok épp otthon, és nem tudunk találkozni. Sajnálom, ez az élet rendje... én itt érzem jól magam, és itt akarok élni majd később is, ő meg otthon. Ettől viszont még a barátságunk ugyanolyan értékes lehet(ne)... de nem, mert sértődés van. Pedig miután hazaköltöztem Fehérvárról, utána se tudtunk minden nap együtt lógni, sőt, minden hétvégén sem, sőt mégcsak kéthetente sem. De mikor végre tudtunk találkozni, akkor minden ugyanolyan jó volt, mint régen... szóval nem tudom mi szükség van erre. :( Ettől függetlenül imádom, és András is abszolút jó fej, örök emlék marad, amikor legutóbb náluk voltam. :) Peti... ő még az, aki tökre hiányzik, aki szintén nagyon jó barátom lett az elmúlt 2 évben. Ajjh, pedig emlékszem, hogy eleinte mennyire nem szívleltük egymást, se én őt, se ő engem. :D Aztán már nem is emlékszem, hogy mi volt a fordulópont... talán mikor a műszakjukba kerültem, vagy nem is tudom. A lényeg, hogy jóba lettünk, és bírom nagyon, ő volt az, akinek legjobban drukkoltam, hogy összejöjjenek a dolgai... ééééés sikerült!!! (ez asszem fordítva is így van) Hiányoznak a filozofálgatások az élet nagy dolgairól, meg mikor kibeszéltük a GP-t stb. Tényleg ő is mellettem volt a xar időszakomban is, ha vmi bajom volt, akkor panaszkodhattam neki, ha tanács kellett, kérhettem. Balázs... eltávolodtunk egymástól, talán okkal, talán ok nélkül, szerintem erről mindketten más-más állásponton vagyunk. A lényeg, hogy én nem keresem, mert nem akarok zavarkolódni, ő meg nem keres, mert én nem keresem, vagy mert alapból nem akar velem kommunikálni. Azt hittem, hogy ismerem őt, de rá kellett jönnöm, hogy nem, és valószínűleg tényleg igaz az, amit annó mondott, hogy őt senki se ismeri igazán. Rossz, hogy nem beszélünk, és nem azért, mert nincs kinek panaszkodni, meg nincs kitől tanácsot kérni, hanem azért, mert valóban értékes embernek tartottam, és az egyik legjobb barátomnak. Sose fogom elfelejteni neki, amiket értem tett, hogy mennyi mindenben segített, és hogy minden rosszban mellettem volt stb... Tinát, Petit, Balázst, őket mind-mind Fehérvárnak köszönhetem. Életem legszebb 2 éve volt, akárhogy is vesszük. (Bár egyben a legszomorúbb is, Apa miatt.) :(
Van még Babett, az újdonsült barátnőm, akit nagyon bírok, mert stílusra kimondott én. :D Nah meg Louise L. Hay miatt is imádom... :) Egyébként hasonló cipőben járunk most, szurkolok neki, hogy minden OK legyen! Kitartááás csajszikám!
Akik még hiányoznak, ők Anya + a hugi(k)................. De ők nagyon-nagyon! (L)