144. nap

Igyekszem összekapni magam blogírás terén (is). :) B. ma csak 13.30-ig dolgozott, kb. 16h-ra ért haza, mert időközben elment egy új mikrót venni. Boldogság. :) Megint bocsánatot kért a tegnap előttiért, és megköszönte, hogy ilyen megértő vagyok vele. Mondta, hogy nem is tudja mi lesz vele, ha én elmegyek innen, mert hogy még egy hozzám hasonlót tutira nem fog találni. Hát ezt gyanítom én is...

Zane este megint nem viselkedett normálisan, az anyjának egyszerűen nem fogad szót, ezért aztán utálom a hétvégéket, amikor B. is itthon van, mindig imádkozok, hogy inkább dolgozzon. Külön-külön egyikkel sincs problémám, de ha együtt vannak, akkor elviselhetetlenek szinte, folyamatosan megy a harc. Zane-nel nekem semmi bajom, velem teljesen máshogy viselkedik, tényleg nem panaszkodhatok rá. Mondjuk az is igaz, hogy én amit egyszer kimondok, az utána úgy van, és nem hagyok rá mindent, mint Beatrice. Neki nincs 'tekintélye' a fiával szemben, abszolút nincs logika a nevelésében, és nem következetes. De hát ő tudja mit csinál...

B. amúgy annyira türelmetlen, elképzelésem sincs, hogy ki tanította ilyen önállóságra Zane-t, és arra, hogy ennyire tisztelettudó legyen... mert iszonyúan az, pláne 5 éves létére. Még mindig nem tudom megszokni, hogy ha valamit kér, akkor hozzá mondja, hogy please, ha valamit megköszönök neki, akkor mondja, hogy "júájvejkám" :))), ha valamit megteszek/vagy adok neki, akkor hogy thank you Petra, ha hapcizok, akkor bless you stb. Ezek annyira furcsa dolgok egy angol gyerek szájából... (mert ugye mindannyian tudjuk, hogy hogyan vannak nevelve) Ha kiborít valamit, akkor saját maga feltakarítja, a tányérját kiviszi a konyhába, az ágyát beveti reggelente, a szobájában rendet tart! Szóval óriási főnyeremény! Ma mondta B. hogy még soha egyik au-pairt se szerette Zane ennyire, mint engem, és sose fogadott nekik így szót, mint nekem. :) Még mindig minden este elmondja, hogy "you will stay in my house forever". :)) Ó, hát hogyne... :)) De olyan kis drága tud ám lenni!!! Tegnap este nagyon naughty volt, úgyhogy kicsit összevesztünk, kikapcsoltam a tv-t, elpakoltam a nintendoját stb. Egyből tudott viselkedni. :) Ma reggel is bepróbálkozott, már-már kezdtem volna kiakadni, de aztán odafutott, megölelt, nézett rám a nagy barna szemeivel, és mondta, hogy bocsánat, mostantól jó leszek. :)) Ajjh, amúgy se tudok rá pár óránál tovább haragudni.... 

Mindent összegezve: újabb hét telt el, nem volt semmi extra, közeleg a tavasz. :) LOL :)

My worst week

Életem legrosszabb hetén vagyok túl. Sokáig nem írtam a blogba, mert egyszerűen nem volt hozzá energiám. Kiderült, hogy mi volt a bajom, amikor rosszul lettem. :( Epegörcs. :( Azóta még 3x volt, hát nem kívánom senkinek... de most már talán rendben leszek.
B.-szel is volt egy kisebb csatám tegnap, mert megint bal lábbal kelt fel, és betalált, ami nekem nem annyira tetszett. Nah, hát akkor el is határoztam magam, hogy hazamegyek, mert amúgy is elegem van már Angliából, honvágyam van, és főleg mikor ugye rossz kedvem van, na akkor mindent negatívan látok. De aztán este B. hazajött, és bocsánatot kért, mondta, hogy megint nincsenek jó napjai, mert stresszel a pénz miatt, meg azért, hogy már 2 hete nekem se tudta odaadni a fizetésem. Oké-oké, értem én ezt, de én nem tettem semmi rosszat, és nem is puffogtam érte, szóval nem velem kellene akkor bunkónak lenni, ennyiii. Azóta minden OK, és ezt leszámítva amúgy minden rendben volt a héten, túlzottan is!
A mosógépünk újra működőképes, ki tudtam végre mosni az összes ruhámat, yesss. :) Most a változatosság kedvéért a mikró romlott el. :) Hipp-hipp, hurráááá!
Ajjh, nagyon várom már a tavaszt, mert akkor nem lesz ilyen hideg, többet ki lehet majd mozdulni, és gyorsabban fognak telni a napok... (remélem)

Jan. 21-22.

Nyugi-nyugi, élek-élek, túléltem! A pénteki nap: reggel sokáig aludhattam. B. elvitte Zane-t a suliba aztán elment a városba néhány dolgot elintézni, persze óránként felhívott kb. hogy minden OK-e, mondván míg itt lakom, ő a felelős értem. Olyan fél 2 körül kiderült, hogy vendégek jönnek, B. mondta, hogy már nem fog tudni hazajönni, hanem a városból megy értük az állomásra. Kérdezte, hogy mennyire vagyok jól, el tudnám-e hozni Zane-t a suliból. Elmentem érte, bár éreztem, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, de persze lapítottam, mert nem akartam dokihoz menni, márpedig B. ragaszkodott hozzá, csak hát szerencsére a vendégek megmentettek tőle, - akkor még nagy naívan így gondoltam. Hazaértünk, Zane átöltözött, leültünk a nappaliban, és elkezdtem meséket olvasni neki. Eltelt egy kb. fél óra, és éreztem, hogy iszonyú rosszul vagyok, gyorsan elkezdtem fel-alá sétálgatni a házban, hátha jobb lesz, de nem. Szenvedtem egy ideig, javulást remélve, de mivel éreztem, hogy egyre csak rosszabb, ezért nem volt mit tenni, felhívtam B.-t. Gyorsan jött is haza, akkor már magam mondtam, hogy menni akarok a kórházba, féltem, hogy komolyabb bajom lesz. Itthagytuk a vendégeket és Zane-t, elmentünk a kórházba. A recepción vmi papírt kellett kitölteni, a személyes adataimmal + hogy mi a problémám. Beatrice pikk-pakk megoldotta a szitut, aztán csak vártunk és vártunk. Közeledett a 7 óra, amikorra B.-nek ki kellett volna vinnie a vendégeket az állomásra, de látván, hogy pánikolok, - vajon hogyan fogom elmondani, hogy mi a panaszom, hiszen az orvosi szavakat nem igazán vágom angolul - inkább úgy döntött, hogy küld egy taxit értük, ők elhozzák  Zane-t az állomásra, és mi odamegyünk 7-re, kiszámoltuk, hogy pár perccel előtte végeznünk kell, és akkor még pont elcsípjük őket, Zane-t lepasszolják, elbúcsúzunk, és ennyi. Taxi rendel, közben feleszmélünk, hogy nincs otthon kulcs, no nem baj, csak nem megy be senki röpke 1 óra leforgása alatt, gyors telefon, - B. elmagyarázza Grace-nek, hogy hogyan kell extra biztonságosan becsukni a bejárati ajtót. (Én azt gondoltam, hogy azt fogja elmondani, hogy hogyan kell kijutni a hátsó kijáraton, és hogy merre kerüljék meg a házat stb. - mivel emlékeztem, hogy a szokásunkhoz híven kulcsra zártuk az ajtót, de mivel ugandaiul karattyolt, ezért egy mukkot se értettem belőle.) Közben szólítanak, bemegyünk, simán elmondtam egyedül a dokinak, hogy mi a bajom, tökre büszke voltam magamra. Megvizsgál, kérdezget, közben B. nézi az óráját, mondja, hogy mennie kell az állomásra, de no para, mire végzek már itt is lesz, csak okosan. A doki megállapítja, hogy szerinte mi a bajom, ír fel vmi kapszulát, és mondja a további instrukciókat: soha többet nem szedhetek ibuprofent + aspirint, mert kikészítette a gyomromat, és ne idegeskedjek, illetve ne egyek erősen fűszeres kajákat, pl. a curry-s cuccokat se ártana kerülnöm, sőt... Még búcsúzásképp megkérdezi, hogy amúgy melyik országból jöttem, és megdícséri az angolomat, - kösziii. Kimegyek, B. épp akkor parkol le a kocsival, és mondja, hogy: Petra, bezártuk őket a házba!!!! Mondom: tudom, és?! Hát hogy kiment a taxis, és full hülyének nézte őket, az ablakon keresztül próbáltak kommunikálni vele, persze itt az ablakok is kulccsal nyílnak, a kulcs meg a habokban, így felét se értették, csak hogy szitkozódik, csodálták, hogy nem hívott rendőrt, lol. :) Áhhh, mondom, basszus, én azt hittem, hogy mikor beszéltél Grace-szel, akkor azt mondtad neki, hogy irány a hátsó kijárat... és hogy onnan hogyan lehet a legegyszerűbben megkerülni a házat, mert hogy egyetlen szót csíptem el belőle (amit a sok ugandai között épp angolul mondott - ez akkor van, mikor ugandaiul nem jut eszébe), hogy  a "jobb oldalon", és abból arra következtettem, hogy azt mondja, de neeem, nem arról volt szó. Na mindegy, hát irdatlan nevetésbe kezdtünk. Elmentünk a gyógyszertárba, kiváltottuk a receptet, egy kisebb vagyon volt, de B. fizette, és később sem engedte, hogy odaadjam az árát. Aztán gyorsan be a KFC-be, vettünk kaját, mert itthon üres volt a hűtő. Hazaértünk, ettünk, beszélgettünk kicsit, aztán B. a 21.15-ös vonatra vitte le Grace-éket. Olyan arik voltak egyébként, nagyon csíptem őket. És megdicsérték ők is az angolomat!!!!
A mai napom semmittevéssel telt. B. hajnali fél 6-kor elment dolgozni, és este 22h-kor jött meg, egész nap Zane-nel ketten voltunk itthon, ő - hétvége lévén - nintendozott meg tv-t nézett, én pedig neteztem. Este vacsi, fürdés, bedtime, minden simán ment. És határozottan jobban lettem a gyógyszertől!!! Úgyhogy ennek örülök! Na meg annak is, hogy B.-szel egy ideje nagyon egy húron pendülünk, teljes az összhang, és tényleg látom rajta, hogy mindenben a javamat akarja, és próbál segíteni.

Rosszullét

A mai napom szörnyű volt, itt folyamatosan olyan dolgok történnek velem, amik azelőtt sose. :( Reggel minden rendben volt, Zane-t elvittem a suliba, aztán 9-től 15.15-ig szabadidő. Csavarogtam egy kicsit, aztán neteztem, és végül aludtam is kb. 2 órát. 15.30-ra mentem újra a suliba, de már mikor elindultam itthonról, éreztem, hogy vmi nem okés. Szorított a gyomrom, vagyis mintha begörcsölt volna a gyomorszájam, rettenetesen fájt. Csak mentem-mentem, mert sietni kellett, az erőm viszont egyre jobban fogyott, és levegőt se kaptam már rendesen a fájdalomtól. Hirtelen elkezdtem gondolkodni, hogy nem-e ettem vagy ittam vmit, amit előtte még sosem, hátha allergia vagy ilyesmi, de nem. Épphogy odaértem a sulihoz, éreztem, hogy egyre jobban nem kapok levegőt, gyorsan bekopogtam, és még annyi energiám volt, hogy elmondjam, hogy nem vagyok jól. Gyorsan bekísértek, leültettek, kérdezgették, hogy hol meg mi fáj, de már nem bírtam beszélni se, és teljesen bepánikoltam, hogy meg fogok fulladni, így persze a légszomjam csak még jobban fokozódott. :( Közben mondogatták, hogy nem lesz semmi baj, meg hogy még kicsit tartsak ki, már mindjárt jön a mentő... Hát, komolyan mondom, hogy kb. egy évezrednek tűnt, mire odaértek, pedig valójában max. 4-5perc volt az egész. Rám tettek vmi készüléket, plusz ilyen hordozható EKG-t is, és közben vérnyomást mértek, össze-vissza vizsgáltak. Végre elkezdtem újra levegőt kapni és kezdett enyhülni az a görcsös-szorító érzés. Mondták, hogy be kell, hogy vigyenek a kórházba, ki kell, hogy vizsgálják, hogy mitől volt ez az egész. Alig éltem, de mondtam, hogy nem-nem-nem megyek, nem akarok. Sztereóban beszélt hozzám 2 mentős meg 3 tanár, remek volt... Mondták, hogy Zane miatt ne aggódjak, majd vmelyikőjük hazaviszi addig, és hogy már hívták B.-t is, ő is úton van hazafelé. Kérdeztem, hogy dönthetek-e úgy, hogy nem akarok bemenni a kórházba?! Mondták, hogy persze, de kizárólag saját felelősségemre, és ahhoz alá kell hogy írjak egy papírt. OK... Megírták a papírt, aláírtam, de olyan rendesek voltak, még kb. fél órán keresztül ott maradtak velem, és hagyták azt a gépet is rajtam stb. A vérnyomásom egyébként mikor kiértek, és először mérték, akkor 182/119 volt, aztán mikor kezdtem megnyugodni, meg már rendesen tudtam lélegezni, akkor elindult lefelé. Szörnyű volt az egész. :( 

Nagyjából jobban lettem, Zane tanára hazahozott minket, kérdezte, hogy maradjon-e velünk, míg B. haza nem ér, de mondtam, hogy nem kell, köszönöm. B. 18.20 körül jött meg, tiszta ideg volt, mert hogy a forgalom miatt nem tudott jönni rendesen, és hogy pánikolt végig az úton, vajon minden OK-e velem. Mondta, hogy nem nézek ki túl jól, szeretne elvinni a kórházba, csak hogy megnyugodjunk, minden rendben van-e, mert nagyon aggódik. Nagy nehezen sikerült lebeszélnem róla, végül kiegyeztünk abban, hogy holnap elmegyünk a háziorvoshoz. Nem akarom... :S Otthon se megyek szinte soha dokihoz, itt meg aztán pláne nem akarok, hiszen azt se értem, hogy mit beszélnek, mert az orvosi szavakról fogalmam sincs angolul. :( Egyébként azóta is találgatom magamban, hogy vajon mi lehetett az oka ennek a rosszullétnek. Mert már volt egy ugyanilyen pár héttel ezelőtt, csak akkor nem volt légszomjam, de az meg lehet, hogy csak attól volt, hogy bepánikoltam?! :S Talán intő jel volt, hogy jobban oda kell figyelnem magamra... keveset alszom, nem eszem rendszeresen, iszonyú keveset iszom, és csomót idegeskedek olyan hülyeségek miatt, mint pl. Sekai... :S Ezeken sürgősen változtatnom kell! :(

Holnap B. itthon lesz, mondta, hogy pihennem kell egész nap. Tökre cikinek érzem már ezt az egészet... bokaficam, tüdőgyulladás, most meg még ez is... áhhh, mi jöhet még?!?! :(

Zane tanárnője mondta, hogy csupa pozitív hatással vagyok Zane-re, azóta tök okos az iskolában, szépen megtanult írni, látszik, hogy kiegyensúlyozott és boldog, na meg hogy minden nap emleget a suliban is, nekik is mondogatja, hogy én vagyok a legjobb barátja. :)) Olyan édes, úgy imádom!!! Ma kb. 6 kis mesekönyvet olvastam fel neki, és úgy örült, látszódott hogy valóban érdekli. Sőt, el is kezdett panaszkodni, hogy az előző aupair, egy idősebb ugandai nő volt, ő sose olvasott neki, mert mindig csak TV-t nézett, és még ráadásul ugye folyton meg is verte, ha vmi rosszat csinált. :S

B. ma is elmondta, hogy nagyon happy velem, és hálás nekem mindenért. Mióta volt az a "kis" összezörrenésünk, azóta teljesen megváltozott, abszolút jó irányban. Persze így is sokszor látom rajta, hogy ideges, mert otthonról az anyja meg a tesója folyamatosan pénzért zaklatják, de most már legalább nem rajtunk csattan az ostor. :)

+40 Ł

A mai napom: reggel 7 óra helyett tök véletlenül ébredtem meg 7.30-kor. :S Követem az otthoni elalvós-elkésős tendenciát, amiről otthon az iskolában tudnának mesélni. :) Na mindegy, végülis sikeresen odaértünk 9-re a suliba, és minden rendben is volt. 9-től 15.15-ig ugye szabad vagyok, elmentem kicsit csavarogni, utána pedig neteztem. Szilvivel végre felvettük msn-en a kapcsolatot, és dumcsiztunk egy csomót, tökre happy lettem tőle. Pénteken folyt.köv. :) 15.30-ra mentem Zane-ért a suliba, ott találkoztam Cristinával, aki persze Vanessaval jött gyalog, mivel hogy neki kellett Calvint is hazavinnie a suliból. Bezzeg ilyenkor nem probléma.... OK, jegyezve. Együtt kellett jönnünk hazafelé, mert a gyerekek nem akartak elszakadni egymástól. Hát, hogy is mondjam... én valahogy nem igazán vágytam Cristina társaságára. :S A gyerekek rohangáltak össze-vissza, és aztán egyre csak durvultak a dolgok, mivel őnagysága nem volt hajlandó rászólni Masonra, én meg hiába is tettem, rám nem hallgat. Az eredmény: Zane esett egy hatalmasat, mert Mason fellökte. Kb. fél óráig álltunk, mert Zane csak ordított, és nem akart tovább jönni. Közben persze nem volt elég ez, Cristina elkezdte, hogy neki ez milyen sok, ő nem bír egyszerre Masonnal meg Calvinnel. Huhh, hát úgy kifakadtam, úgy igazából kijött belőlem minden, amit eddig sose volt alkalmam elmondani neki szemtől szembe, de viszont már idegesített nagyon, és mindig csak magamat stresszeltem vele. Szóval rázúdítottam, hogy akkor gondolja el, hogy nekem hányszor lehetett már ilyen érzésem, és hogy ő csak ne panaszkodjon, mert Calvin szófogadó, ellenben Masonnal, és elmeséltem neki pár szitut, hogy milyen pofátlanságokat csinált eddig velem/nálunk, az meg csak úgy pislogott. Mondtam, hogy utálom, amikor nekem kell Masont suliba vinnem, vagy elhoznom onnan, és hogy ezt miért nem veszik már észre, miért nem lehet felfogni? Én egy gyereket vállaltam, nem többet, és szándékosan... Kb. 20 percen keresztül csak osztottam, láttam rajta, hogy már a halálba kíván szinte, de én akkor is csak mondtam és mondtam. :) 

Hazaértünk, Zane sírt még egy darabig, aztán átöltözött, tanultunk, vacsi, fürdés, bedtime. 18.30-kor már ágyban is volt. :) 

B. 22.20-kor ért haza, megbeszéltük a mai eseményeket, meg a holnapot, elmeséltem neki nagyjából a szitukat, aztán mikor akartam bejönni a szobámba, akkor a kezembe nyomott 40 fontot, hogy nagyon köszöni, amiért átsegítettem ezen a nehéz időszakon, és hogy mindig mindenben próbálok neki segíteni, úgyhogy ezt a pénzt költsem el magamra, mert megérdemlem. :) Plusz még meg is ölelt! :) Tök boldog voltam, és elsősorban NEM a pénz, hanem a gesztus miatt, és mert jó érzés, hogy elégedett velem. (bár ez utóbbira már bőven rá is szolgáltam) Mondta, hogy ez szívből jött, és hogy szíve szerint többet adna, mert megérdemelném, de most sajnos csak ennyire futja. Értem én ezt, és nincs is baj ezzel, amúgy meg hallom minden nap, hogy az anyukája hívogatja pénzért, és folyton neki utal, ha van egy kis pénze, mert az időjárás viszontagságok tönkretették a házát. :S

Összességében eredményes napot zártam, mert végre kiadhattam a dühömet a kedves kis "barátnőmnek", és ettől kicsit megkönnyebbültem. :)

Hol is kezdjem? :)

Új design-t kapott a blogom, mert már untam a régit, és nem is tetszett. Na de ezt bizonyára mindenki látja... :)

Reggel fél 11-kor keltem, amikor B. ment dolgozni. Kicsit neteztem, és beszéltem Anyával msn-en, - aki egyébként azt mondta, hogy büszke rám, és ez tök jól esett, mert amúgy meg ő a legnagyobb kritikusom. :D Bocsi Anya... :D Fél 4-re mentem Zane-ért a suliba, és mikor megláttam ahogy kijött az osztályból, ajjh, hát azt hittem megüt a guta. Szó szerint tetőtől-talpig (!) sáros volt, de úgy frankón, mindene. Nem lett volna probléma, ha a mosógépünk végre üzemképes lenne, de mivel nem az, így hát mérges lettem. Hazafelé kicsit el is beszélgettünk. :) Aztán itthon átöltözött, és én nekiálltam kézzel kimosni a cuccait, köztük a télikabátját is... hmm, remek volt. :) Zane-nek mondtam, hogy játsszon valamit a nappaliban (kivéve nintendo + tv), amíg én tevékenykedek a fürdőben, de ő mindenáron segíteni akart. OK... A szitu így hát ugyanaz lett, mint amikor annó a szobámat takarítottam, és ő előtte rosszalkodott, - szóval futtattam vele pár felesleges kört. :) Hozd fel azt-vidd le ezt, és persze mindezt egyesével. :D Megint olyan édes volt, első szóra pattant, és mindent megcsinált, úgy imádom, tényleg nagyon segítőkész, és semmivel se lehet kizökkenteni belőle, pedig már próbálkoztam többször is. :D Kétszer kellett átmosnom az összes cuccát, mert olyan szinten sárosak voltak, hogy grrr. Délután 4-től este 6-ig ki se mozdultam a fürdőszobából. :S Miután végeztünk, gyakoroltuk kicsit az írást, aztán vacsi, fürdés, bedtime.

B. 22.15-kor ért haza, kissé ki volt akadva, mert állítólag meg fogják büntetni, gyorshajtásért. :S Gyorsan megbeszéltük a holnapot, hogy reggel korán megy dolgozni, és este későn jön haza, aztán én vissza is vonultam a szobámba. Amúgy az ilyen napokat szeretem... :) Bár igazából akkor se sok vizet zavar, ha itthon van, na de ha már lúd, legyen kövér... :)

Ma találkoztam Cristinával a suli előtt, és megkérdezte hogy vagyok. :))) Tudom, hogy ez amúgy nem meglepő, mert bárkivel találkozol itt, ez az első kérdés, de tegnap pl. mégcsak nem is köszönt, és előtte sem, sőt tegnap egyszerre jöttünk ki az osztályból, és ő direkt ellentétes irányban indult el. :) B. -nek mondtam is este, hogy mi volt a szitu, és hogy ebből csak arra tudok következtetni, hogy megint biztos vmi szívességet akarnak majd kérni. :S Erre ő mondta, hogy el is felejtette mesélni, Calvinék ideköltöztek a környékünkre, úgyhogy szerinte Sekai hamarosan le fog koccolni. Hát azt nem bánnám, mert már torkig vagyok vele!!!

Tegnap, ma, holnapi előrejelzés :)

Anyukám megint rám szólt, hogy nem írtam blogot, úgyhogy gyorsan pótolom is. :) Nem fogok nyafogni, 'csakazértsem', a lényeg, hogy Angélám tegnap meghallgatott, és most már kicsit jobban érzem magamat. Ezúton is köszi. ^^ Ajjh, már alig várom, hogy mehessünk együtt shoppingolni!!! :) 

Kicsit jobban utána számoltam a dolgoknak, és tulajdonképpen még kereken 34 hetem van hátra, ami ugye napból is sok, nemhogy hétből, na de megoldjuk. 

Hétvégén nem történt semmi extra, B. tegnap mégis itthon maradt, nem ment dolgozni, mert nem érezte jól magát. Ő egész délután aludt, Zane nintendozott, én neteztem. :) Este a bedtime B.-nek jutott, volt is kis gubanc, mert Zane nem akart lefeküdni. Ezeken mindig olyan jókat mókázok, mert nekem nincsenek vele ilyen problémáim. :)

Mostanában rengeteget szoktam gondolkodni, és rájöttem, hogy ez az angliai lét csupa pozitív hatással van rám. Nem bántam meg, hogy kijöttem, mert:

1.) az angolom egyre perfectebb :) Sokan megdicsérik, és én ennek tökre örülök!

2.) túljutottam életem azon szakaszán, ami otthon nem ment, és valószínűleg soha nem is ment volna (L.)

3.) életmódváltás, - büszke vagyok, hogy elhatároztam magam, és igenis végigcsinálom

4.) az előbbi pontból kifolyólag anyagilag is lényegesen jobban állok :))))))

A mai napom is ugyanolyan volt, mint a többi. Reggel elvittem Zane-t a suliba, aztán fél 10-től délig aludtam, déltől 15.15-ig neteztem, utána elmentem Zane-ért. Hazajöttünk, ő megcsinált két oldal írást, míg én ismét kockultam a laptopom előtt, majd vacsi és bedtime, 7-kor már aludt is. Szuper! 

Holnap reggel hála égnek fel se kell kelnem, majd csak fél 4-re megyek a suliba, addig pihi. Szerintem lesétálok a városba, ha jó idő lesz.

B. nemrég jött haza, mióta volt az a kis összezörrenésünk, azóta olyan ari, meg még egyetlen egyszer se szólt semmi rosszat, mindent 3x megköszön, és csomó mindent ő is megcsinál. Persze mikor mérges vagyok, vagy épp be vagyok fordulva, hogy már megint itthon kell lennem, akkor a duzzogástól másképp látom a dolgokat. :) Néhányszor elgondolkoztam már, hogy ez-e a rosszabb, hogy nem nagyon van szabadnap, viszont nincs megszabva, hogy ekkor meg akkor ezt vagy azt kell csinálnom, és nincs kötekedés, hogy ez így meg úgy nem jó. Vagy pedig az, hogy heti 2 szabadnap, és a hétköznapok pedig full be vannak táblázva, emellett folyamatosan azt nézik, hogy mikor-hol köthetnek beléd. Hát... Maradjunk annyiban, hogy mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. (szerintem)

Zane olyan édes, mostanában minden nap azt kérdezi, hogy eljöhet-e majd az én országomba, meg az otthoni otthonomba. :) Kezd tudatosulni benne végre, hogy hát én nem itt lakom, mármint nem Angliában (hivatalosan), ugyanis... eddig akármikor sétáltunk vagy bármi, folyton kérdezgette, hogy "ez a te házad?" De hiába magyaráztam, hogy neeem, valahogy nem fogta fel, csak mostanság. :)

Rájöttem, hogy mit jelent az, mikor azt mondja, hogy a "this pink one"-t akarja enni. :) LOL :) Hát a  pulykasonka. :) Amit én szerettettem meg vele, és az anyja csak ámult-bámult, hogy miket meg nem eszik ez a gyerek, mióta én itt vagyok. :) De tényleg... Neki csak a pizzát hajlandó, minden másnál hiszti van. :)

Újabb hétvége

A tegnapi szabadnapom, nos úgy alakult, mint ahogy gondoltam, B. egész nap fel se kelt az ágyból, így én mentem reggel Zane-nel a suliba, és én is hoztam el onnan. Nem voltam mérges, most már ilyen kis dolgok nem tudnak felidegesíteni, valahol megértem őt is, de ettől függetlenül igen, én is fáradt vagyok, még akkor is, ha van, aki megkérdezi, hogy miben fáradok el?! Mindegy... Lényegében összvissz ennyit csináltam megint egész nap, nem haltam bele, sőt még jól ki is aludtam magam, kb. 10-től du. 2-ig szundiztam. :) A hétvége a terveim szerint alakul, B. ma is ment dolgozni, és megy holnap is, Zane ilyenkor nintendozhat, én meg netezhetek kedvemre, csak itthon kell lennem vele, ennyi.

Sekai pénteken megint hozta a formáját, már le se írom a sztorit, felesleges rá pazarolnom az energiámat. 

L.-al végleg vége, most már emiatt se kell idegeskednem, valahol jobb is, hogy így történt, azt hiszem. :( Új év, új élet... ennek már tavaly is be kellett volna következnie, csak akkor valahogy nem volt hozzá elég erőm, most így távolról kicsit könnyebben viselem a szituációt. 

Tegnap előtt azt álmodtam, hogy hazamentem, és láttam magam előtt, ahogy Anyáék vártak a reptéren, és olyan boldog voltam, de aztán felébredtem, és rájöttem, hogy ez csak egy álom volt, mert ITT vagyok, nagyon messze az otthonomtól... a családomtól... a barátaimtól... :( Még 31 hét van hátra...

Holnap szabadnap! :)

A mai napom: reggel 7-kor keltem, minden rendben ment, mire B. hazaért a munkából, addigra már sulira készen voltunk. (Ennyit csináltam ma összvissz.) Mondtam B.-nek, hogy mivel amúgy is megyek a városba, és útba esik a suli, ezért szívesen elviszem Zane-t. Megköszönte, és mondta, hogy akkor ő meg délután elmegy érte, maradjak csak amíg akarok, ő itthon lesz. Amúgy egyébként is ez lett volna a felállás. :) Bejöttem a szobámba, nekiálltam készülődni, egyszer csak jön egy sms... nézem, Sekai... mondom, hát ezt nem hiszem el! Annyit írt, hogy légyszi várjam meg reggel, és vigyem el Masont is a suliba. Később hívta B.-t is, aki harmadszorra felvette, és mondta neki, hogy nem ő viszi Zane-t a suliba, és hogy én meg menni akarok a városba, úgyhogy időben elindulnék... Erre Sekai felajánlotta, hogy ő akkor jön, és elviszi Zane-t is. OK. 8.40-re ígérte, hogy jön, hát 8.58-kor érkezett meg, a suli meg ugye 9-kor kezdődik. :S Kikísértem Zane-t a kocsihoz, erre mondja Sekai, hogy hát én nem megyek velük?! Mondom: nem, én a városba megyek. Erre, hogy menjek, kidob engem is a sulinál, vigyem be a gyerekeket, mert ő siet. Hát, még szerencse, hogy nem tud magyarul... :S 9.06-ra értünk oda, persze a kapuk már zárva voltak, meg az osztályterem is, és hát kinek kellett előadni, hogy sajnálom, hogy késtünk?! Nekem... holott semmi közöm nem volt az egészhez. Elegem lett nagyon! És... Délután ki hozta el Masont a suliból? Hát persze, hogy Beatrice. Ajjh, annyira nem szeretem ezt, hogy itthon folyton mondja rá az áldást, aztán meg utána mindent megtesz neki. Tudom én, hogy csak jószívű, és bárkinek megtenné, na de akkor is, ez már nagyon-nagyon túlzás!!!

Ma egy csomót csavarogtam a városban, és tök jó idő is volt, nagyon happy lettem tőle!!! 

Holnap végre szabadnapos leszek!!! :) B. mondta, hogy elvisz a Parkgate-be vagy a Meadowhall-ba szívesen, ha szeretnék menni, de azt hiszem, hogy azt most kihagyom, inkább csak a városba megyek, pénzt ott is bőven lehet költeni. :)))

Hétvégén még sajnos fogalmam sincs, hogy mi lesz a szitu, de nagyon-nagyon remélem, hogy B. dolgozik, és hogy nappalos! Drukk-drukk!

Zane-től ma este kaptam meglepit, egy mangós dobozos üdítőt, ő választotta nekem a boltban. :) És olyan édes volt, ahogy hozta fel a szobámba, és mondta, hogy "close your eyes" :) Majd reggel visszacsempészem a konyhába, mert én nem iszom ilyen cukros löttyöket. :S Viszont a gesztus nagyon jól esett! :) 

Nyah, hát Angélámmal épp most fejeztük be a dumapartit skype-on, és a blog is elkészült végre, úgyhogy megyek aludni. Innen is üzenem, hogy fel a fejjel!!! ♥

Semmi extra...

Ma sem történt semmi extra, minden rendben van. Zane-t pontban 7-kor ágyba tettem, így azóta szabad vagyok. :) Olyan nagyon jó idő volt ma!!! Bár az eső sajnos időnként elkezdett esni, és azt nem szeretem. :( Néztem az időjárás előrejelzést, 10-12 fokot mondanak hétvégére is, szuper! Holnap most már mindenképpen elmegyek a városba, mert már elegem van a lustulásból. :D De ehhez időben le kellene feküdnöm, mondjuk úgy éjfél környékén... mert igazából az a probléma, hogy tegnap is éjjel 3 után aludtam el, és reggel fejfájással keltem, úgyhogy miután B. elvitte Zane-t a suliba, én vissza is feküdtem aludni még kicsit, 12.30 körül keltem fel. :D 

Du. én mentem Zane-ért, találkoztam Cristinával, de még csak nem is köszönt. OK, hát ennyi baj legyen. :) Amúgy B. mesélte, hogy tegnap reggel mikor vitte Zane-t a suliba, akkor összefutott Sekai-al, és Sekai nem szólt hozzá, meg semmi, valószínűleg meg vannak ránk sértődve, na de kit érdekel?! Én megfogadtam, hogy engem ha legközelebb felhív, és segítséget akar kérni, akkor megmondom, hogy sorry, de nem, és slusszpassz. Amúgy ma is szerintem ő hívott minket kora este 2x is, de nem vettük fel a telefont. 

Holnap reggel fejezi be B. az éjszakát, remélem, hogy péntekre kapok egy szabadnapot, vagy legalább annyit, hogy reggel nem kell felkelnem... Ennyiiii.

125. nap

Vasárnap este óta nem írtam a blogba, bocsi-bocsi, most igyekszem pótolni. Szóval... Szombat este mikor B. megjött a munkából, mondta, hogy vmi nem stimmel az autóval, hétfőn mindenképp el kell vinnie megnézetni, mert hosszabb útra, pl. Derby-be dolgozni többet már nem merne vele elindulni. OK. Vasárnap ugye cserélt műszakja volt, nappalos volt itt Rotherhamba, úgy volt hogy max. 7-kor már itthon lesz. 20.30 körül hívott, hogy az autópályán van, mert megállt a kocsi, várja épp az autómentőt, később majd még informál a dolgokról. Éjjel 1-kor még mindig semmi hír, így aztán küldtem neki egy üzit, ő meg visszahívott, mondta, hogy nem tud hazajönni, majd csak reggel, mert hogy akkor fognak menni megcsinálni az autót, addig csak vmi benzinkúthoz vontatták be. Mondta, hogy nagyon fázik, meg éhes, tökre sajnáltam. :( Reggel fél 8-kor hívott újra, hogy kb. 45p és itthon van, majd elviszi Zane-t a suliba, de közben mégse ért haza a forgalom miatt (baleset volt az úton), úgyhogy mi elindultunk. 9 után pár perccel jöttem meg, B. épp zuhizott, és mikor kijött, akkor elsírta magát, hogy azt hitte nem is éli túl a reggelt, annyira fázott, és olyan rossz volt, és hogy miért mindig őt bünteti a sors ilyenekkel. Hát ez tényleg jó kérdés. :S

Tegnap is minden rendben volt, és ma is, kezd végre kitisztulni a buksim, és már mindent pozitívan látok, yeeee. :) Éjjel fél 4-ig fent voltam, és reggel 7-kor keltem, hát nem vagyok a toppon, na de sebaj. A lényeg, hogy minden a terveim szerint alakul, és isssszonyú happiness van. :)

Az Apukámnak ma lenne a szülinapja. :( :( :( :( Nagyon szeretlek Apa, és tudom, hogy vigyázol rám fentről, és hogy látsz engem, én remélem büszke is vagy rám. :( :( :( :( HIÁNYZOL!!! :( :( :( :( R.I.P. :( :( :( :(

Első 4 hónap kipipálva

... még pontosan kétszer ennyi vár rám. :) Nem vagyok elkeseredve, mert vannak céljaim, és mert rátaláltam Angélára. Vagyis ő rám, bocsánat. :) Aki egyébként mégse Leeds-ben lakik, hanem Wyke-ben. :) Tehát a jelszó: WYKE. :) Komolyra fordítva a szót, ő az, aki a legközelebb lakik hozzám, és akivel tök jól megértjük egymást, van csomó közös témánk, nem idegesít, ha fél óránál többet kell beszélnem vele. :) Úgyhogy most kissé más dimenzióból látom a dolgokat, és mindenképp végigcsinálom ezt az 1 évet!!! :) Tervezgetjük a közös Meadowhall-ozást, ajjh már úgy szeretnék menni, shoppingolni-kikapcsolódni, de ehhez szabadnap kellene, ráadásul szombati napon. Nem lesz egyszerű, de megvalósítjuk. :)
A tegnapi napom is átlagos volt, nem csináltam szinte semmit, úgy ahogyan ma se fogok. Zane Nintendozik (mivel hétvégén megengedett), én meg kockulok a gép előtt, skype + facebook minden mennyiségben. :) Úgy volt, hogy B. ma kezdi az éjszakázást, és itthon lesz egész nap, de hála égnek elcserélték a mai műszakját nappalosra, így aztán jupppi, csak ketten vagyunk Zane-nel, holnaptól meg már ismét suli, úgyhogy az nem veszélyes. :) Remélem, hogy reggel nem kell felkelnem, mert szeretnék végre sokkkáig aludni. Mennem kellene a városba is holnap, és aztán stop, meg kell valósítanom a terveimet, ha már ilyen szépen elkezdett alakulni minden. :)

A snowy day again

Sajnos reggel óta folyamatosan szakad a hó. Ma akartam menni csavarogni a városba... Hát ez az én 'szerencsém'. :( De legalább nem költöm feleslegesen a pénzemet. Ágikám, dícsérj meg! :D
Megkezdődött a suli, ezzel együtt Sekai is újra felbukkant. Tegnap délután fél 2-től fél 3-ig folyamatosan hívogatott a vezetékesen és a mobilomon felváltva, de mivel nem vettem fel egyiket sem, így végül sms-t küldött, hogy légyszi-légyszi hozd el Mason-t is a suliból, majd a biztonság kedvéért azért még kb. tízszer próbálkozott a telefonálással is. Utálom!!! Na de mit tudtam csinálni?! Hát elhoztam... Hazaértünk, Zane felment a szobájába átöltözni, Mason meg csak leszórta a lépcsőre a kabátját, kesztyűjét, sapkáját (ahogy esett, úgy puffant...) aztán berontott cipőstől a nappaliba, és elkezdte piszkálni Zane játékait, mert hogy ő nintendozni akar. Mondtam neki, hogy márpedig azt nem fog, és hogy TV sincs, mert Zane ugye hétközben le van tiltva róla. Persze neki állt feljebb, de hamar leteremtettem. Aztán lejött Zane is, elkezdtek színezni, közben hallottam, hogy Mason folyton piszkálja Zane-t, hogy szóljon nekem, nintendozni akarnak. Na neeem, nem, nem és nem. Zane tökre okos volt, Masontól viszont kezdett elborulni az agyam, főleg akkor telt be a pohár, mikor elkezdte kiborítani a játéktárolóból a cuccokat, szanaszét volt minden a nappaliban. Elmondtam neki, hogy már baromira elegem van belőle, és kérdeztem, hogy otthon is ezt csinálja?! A sáros cipőjével brillírozik a szobában, és csak kupi-kupi-kupi mindenhol?! És aztán megint, hogy éhes, adjak neki chipset, meg szomjas, kér juicet stb. Azt hittem megőrülök már tőle. 16.45-kor végre megjött érte az anyja, na annak is elmondtam a véleményemet. Hogy tudtommal szívességet teszek neki ezzel, hogy elhozom a gyerekét, akkor talán az lenne a minimum, hogy 15.45-re érte jön, és nem nekem kell pesztrálnom +1 órát, plusz legyen szíves kérje meg Masont, hogy rakjon rendet, mert nekem van épp elég dolgom, nem hiányzott még ez is. Persze ő erre egyből, hogy "Ohh, Petra, I am so sorry" - ahogyan mondja, már kiráz tőle a hideg! Mikor mentek el, Sekai még beszélt volna, Zane meg hogy bye-bye és rájuk csukta az ajtót. :) Lehet, hogy bunkónak gondoltok, de kimondottan tetszett! :)
Zane egész du. megint nagyon jó volt, és a tanárnője is mondta, hogy nagyon-nagyon jól viselkedett a suliban, még matricát is kapott. :) Happiness!!!
Este B. 22.30-kor ért haza, gyorsan elmondtam neki a történteket, meg elmeséltem a Sekai féle sztorit, hogy ne haragudjon meg, de nekem ebből már rettenetesen elegem van, mert ez már a pofátlanság tetőfoka, amit ez a nő csinál. És B. mondta, hogy igazam van, és hogy ő is kivan rá akadva, mert csak kihasznál minket, mindig úgy kell ugrálnunk, ahogyan ő fütyül, és hogy régebben lehet, hogy kölcsönösen segítették egymást, de mióta én vagyok, ez igencsak egyoldalúvá vált. Megemlítette azt is, hogy Sekai még csak annyit se mondott neki, hogy boldog új évet, vagy hogy boldog karácsonyt, pedig ő írt neki sms-t, de nuku válasz, és hogy a 3 hetes szünet alatt Sekai összesen egyszer hívta fel, akkor is azért, hogy megkérdezze mikor kezdődik a suli. 23.30 körül, még mindig beszélgetünk, csörög a telefonja... ránéz, és ki az?! Sekai... Mondta, hogy nem veszi fel, mert tudja, hogy mit akar, reggel vigyük Masont suliba. Még vagy 3x hívta, aztán utána jött az sms. :) B. kicsit később visszaírt neki, hogy sajnos nem tudja Masont elvinni reggel, mert egész nap dolgozik. Erre Sekai kérdezte, hogy és akkor én?! B. válaszolt neki, hogy én már alszom, és nem fog velem találkozni már reggelig, mert ő korán megy el itthonról, és nekem meg mondta, hogy ha reggel csörögne a telefon, akkor fel ne vegyem. :) OK... Reggel csörgött a telefon egy halomszor, nem vettem fel, pár percre rá jött az sms, csak annyi, hogy 8.30-ra áthozza Masont. Semmi olyasmi, hogy nem lenne-e baj, vagy vmi... áhh, idegesít, és utálom! Pedig már megbeszéltük Zane-nel, hogy hamarabb lelépünk, suli előtt elmegyünk még boltba is, csak hogy Sekai észrevegye magát, de olyan nagyon szakadt a hó, hogy ezt a tervet inkább elvetettem, nem akartam plusz fél órát fagyoskodni, nem akarok újra beteg lenni.
B. olyan ari volt amúgy megint, csomót nevettünk, meg ezerszer megköszönte, hogy elpakoltam a konyhában, és hogy főztem ki spagettit mire megjött.
Tegnap megint beszéltem Balázzsal, itteni meg mindenféle dolgokról. És kicsit panaszkodtam is neki, hogy honvágyam van, meg hogy néha bánom, hogy feladtam az otthoni munkámat stb. Erre ő is azt mondta, amit Ági, hogy ezt most csak azért érzem így, mert itt vagyok, de ha meg újra otthon kéne lennem, akkor 1 hét után vissza akarnék jönni, és megbánnám, ha hazamennék. Szóval most már elhiszem, mert ha valaki ismer engem mindenféle oldalamról, akkor az ő. :) Úgyhogy ez igaz lehet... Mától megpróbálok újra pozitív lenni! :)

120. nap

Megkezdődött Zane-nek a suli!!! El sem hiszem! :) Végre szabad vagyok 9-től 15.20-ig! :)
Tegnap nem történt semmi extra, Zane über cuki volt egész nap! Fél 11-kor keltem, B. délben hagyta el a házat, utána már csak ketten voltunk. Kimostam pár ruhámat (kézzel, mert a mosógép még mindig nem lett megjavíttatva...), aztán kártyáztunk, írtunk, színeztünk, rajzoltunk stb. És míg én a mosással kínlódtam, addig Zane meglepiként megcsinálta az ágyamat. :) Este fürdés, vacsi, fogmosás, 3 könyv, és 7-kor már aludt is.
B. 22h körül ért haza, beszéltünk kicsit, aztán én visszavonultam a szobámba.
Ma B. reggel 7-től este 9-ig dolgozik. 7.10-kor keltünk, Zane felöltözött, amíg én megcsináltam a reggelijét, aztán fogmosás, bevetette az ágyát, és utána engedtem kicsit nintendozni, amíg én is összekészülődtem. 8.40-kor indultunk a suliba, Zane már nagyon várta, láttam rajta, hogy tökre happy, imád egyébként iskolába járni. Az úton végig beszélgettünk, olyan édes ahogy mindig mesél. Olyan furi nekem, hogy az osztályban alig vannak barátai, már sokszor próbáltam találgatni, hogy miért, de eddig nem sikerült rájönnöm az okára. :( Velem az első pillanattól kezdve nagyon barátságos volt, és közvetlen, de a suliban ez nem igazán megy neki, ott mindenkivel tartja valamiért a távolságot, meg szégyenlős, félénk.
Tök jó idő van, süt a nap, kb. +3fok van kint. Viszont a hét hátralévő részére végig azt írják, hogy lehet akár havazás is. Nem akarooom...
Ajjh, olyan jó lenne, ha holnap B. nem menne dolgozni, és szabadnapos lehetnék, és mehetnék a városba csavarogni!!!
Nagyon vegyes érzéseim vannak az ittlétemmel kapcsolatban. Egyszer fent, máskor lent, úgy is mondhatnám. Zane amikor extra édes, akkor az sok-sok energiával tölt fel! Vele nagyon szerencsém van, sokan irigyek lehetnek rá. :) Rengeteg szeretetet kapok tőle, és csomószor szinte ő tartja bennem a lelket. 2 napja volt, amikor kissé elkeseredtem, és sírtam is, Zane meg olyan kis okos volt, jött és bújt hozzám, mondogatta hogy: "Don't cry. I love you, Petra. You are my best friend. Be happy." :) És rajzolt happy face-t is nekem. :) Imádom! Tényleg vele van a legkevesebb problémám. Bár igazából B.-re se mondhatok semmi rosszat,  alapjáraton egy nagyon kedves nő, csak hát mint mindenkinek, neki is vannak rossz napjai. Ezen kívül nem voltam még sose a bőrében, így nem érthetem őt, biztos hogy neki is megvan a maga baja, tuti, hogy nem könnyű az élete, és tudom, hogy nem szórakozásból  jár ennyit dolgozni stb. Próbál ő jó lenni, és tudom, hogy én meg néha hajlamos vagyok a bolhából is elefántot csinálni, de (!) az adott pillanatban mindig szentül meg vagyok róla győződve, hogy okom van rá. :) Pedig csak honvágyam van, hiányzik a családom, meg hiányoznak a barátaim, és emiatt türelmetlen vagyok, folyton elégedetlen stb. Nehezen viselem, hogy nem tudok emberekkel találkozni, és hogy nem tudok kimozdulni itthonról sokszor. De most hála égnek megkezdődött a suli, így legalább a fél napom szabad lesz újra, ez valamelyest enyhít az amúgy mostoha körülményeken. :) És 'csakazértis' kibírom, és végigcsinálom...!!!

Jan. 04.

Egy ideig privát lesz a blogom, sorry. A mai napom viszonylag jól telt, Anyának és a Hugikámnak nagyon köszönöm, hogy olyan sokat beszélgettek velem! Ma jött egy pasi a BritishGas-tól, és végre megcsinálta a fűtést a szobámban. Ennek kimondhatatlanul örülök!!! Már csak az új ágyamnak kellene a helyére kerülnie, és akkor teljesen komfortos lenne a kis kuckóm. :) Reggel sokáig aludhattam, mert B. csak délben indult dolgozni. Fél 11-kor keltem fel, kimentem a fürdőbe, közben Zane besurrant a szobámba, és elküldött egy halom üres sms-t a telefonomról, - megjegyzem: fogalmam sincs, hogyan tudta feloldani a billentyűzárat, na mindegy. Mérges lettem, mikor legközelebb bejött rákérdeztem, hogy mit csinált a szobámban amíg én a fürdőben voltam, de mondta, hogy semmit. Kérdeztem, hogy miért kellett a telefonomhoz hozzányúlni? Ő?! Hát nem ő volt. OK. Felöltöztem, és lementem a konyhába, mondtam B.-nek, hogy nincs semmi baj, nem haragszom vagy ilyesmi, de Zane játszott a telefonommal, elküldött egy csomó sms-t, míg én zuhanyoztam, és hogy letagadja, ez utóbbi az, ami nem tetszik. Pláne a függönyös eset óta nem, amikor is leszakította, és rám fogta... B. újra elmondta neki, hogy a szobámban lévő dolgok tabuk, ugyanúgy az ő szobájában lévők is. Aztán nekiálltunk reggelizni, és közben B.-nek elkezdett derengeni, hogy ő hallotta, mikor bementem a fürdőbe, és Zane meg eltűnt, és mikor visszament hozzá, ő kérdezte, hogy hol volt, mire Zane válaszolta, hogy a Petra szobájában, és ő még csodálkozott is, hogy miért, mert mintha hallotta volna, hogy én a fürdőben vagyok. Hát igen... Később Zane bevallotta, hogy ő volt, és bocsánatot is kért, ezzel a téma részemről lezárva.

B. kitalálta, hogy mivel Zane tegnap igencsak naughty volt, ezért ma, és mától hétköznapokon egyáltalán nem nézhet TV-t. Ezen kicsit kiakadtam, de aztán lehiggadtam, és egész könnyen átvészeltük a napot. Írt, rajzolt, kártyáztunk, társasoztunk, én meg közben beszéltem is Anyáékkal. Ebédnél és vacsinál is minden rendben volt, később a fürdésnél és a bedtime-nál szintúgy. Összességében egész jó napot zártunk. :)
B. 22h után ért haza, Derby-ben volt dolgozni. Kicsit leültünk beszélgetni, megköszönte, hogy ilyen sokat dolgozok, és mondta, hogy Zane-nel is nagyon szépen, és következetesen bánok. (nocsak, nocsak...) Mondta, hogy tudja, hogy nagyon nehéz nekem is, és köszöni, hogy ilyen megértő és toleráns vagyok. Elmagyarázta, hogy most még kb. márciusig tud pluszban melózni, aztán egyre és egyre kevesebb lesz, tehát emiatt most kell belehúznia, akármennyire is fáradt. Mondta, hogy holnap is csak délben indul dolgozni, ezért délelőtt szabad vagyok, akkor kelek amikor akarok. Aztán felvázolta a mostanában lévő beosztását: csütörtökön reggeltől estig, a pénteket még nem tudja, a szombatra nem emlékszem, és vasárnaptól pedig 4 nap éjszaka. Mondta, hogy akkor hétfő-kedd-szerda csak reggel készítsem össze Zane-t a sulira, és ő jön, és elviszi, és majd fel is kel, és elmegy érte, nekem majd csak lefektetnem kell, mivel akkor ő már nem lesz itthon, na de hát ezt hiszem, ha látom... párszor már voltak ilyen ígéretei...

Csütörtöktől végre megkezdődik a suli Zane-nek, és kimozdulhatok itthonról, el sem hiszem!!!
Update a tegnapi bejegyzéshez: Zane ugye nagyon rossz volt reggel, és ezért nem nézhetett TV-t stb. Miután megírtam a blogot, feljöttem kitakarítani a szobámat, nem sokkal később Zane is megjelent az ajtómban, hogy segíteni akar. Ohh, mondom príma, remek alkalom egy kis "bosszúra". :) És eléggé gonosz módon, egyesével küldözgettem le vele mindent a szelektív hulladékgyűjtőbe, plusz kértem, hogy hozzon fel ezt-azt a konyhából. Persze egyszerre csak egy dolgot, és mikor felért, akkor leküldtem újra. :) Ajjh, tudom, hogy ez nagyon gonosz volt, de úgy éreztem, hogy muszáj egy kis revansot vennem a buta viselkedése miatt, mert hiába is még csak 5 éves, akkor is el kell kezdenie megtanulni, hogy nem csinálunk direkt a másiknak plusz munkát (amikor amúgy is van épp elég). Lényeg ami lényeg, hogy Zane szó nélkül, mosolyogva csinálta végig, olyan édes volt, hogy a végére tökre megsajnáltam, és akkor nagyon megszeretgettem. Főleg mikor takarítottam a szőnyeget, és kérdezte, hogy: "Fáradt vagy?" Mondom: "Igen". És ő erre, hogy: "Akkor ülj le pihenni, és én majd folytatom." Olyan tüneményes tud lenni, hogy az vmi elképesztő! Imádom! :)

I want to go home

Először is a tegnapi napomról: B. megígérte, hogy szabad leszek, mivel hogy ő itthon lesz. Oké... Tökre örültem neki, mivel már hosszú hetek óta egyetlen egy szabadnapom sem volt, és hát baromira fáradt vagyok, meg sose tudom kialudni magam rendesen, nem tudok beszélni normálisan a családommal és a barátaimmal. se Szóval, reggel 9-kor azon kaptam magam, hogy B. megint szó szerint xarik mindenre, és Zane reggeli nélkül ül lent a nappaliba. Áhh, mondom remek. Lejöttem, reggelit adtam neki, aztán lehoztam a laptopomat, és neteztem, míg Zane rajzfilmeket nézett. Így ment ez egészen délután kettőig (bocs, közbe csináltam ebédet is), B. akkor kecmergett ki az ágyból, és jött le, majd pedig közölte, hogy öltözzek, mert megyünk Sheffieldbe, a Meadowhall-ba. Hát, hogy őszinte legyek semmi de semmi kedvem nem volt hozzá. 1.) mert én nem akartam semmit se venni 2.) meg hogy bőven elég volt, amikor karácsonykor voltunk ott, Zane akkor se tudott viselkedni. A szitu most is ugyanaz volt. Hála égnek vasárnap lévén 5-kor zárt minden bolt, így csak bő 2 és fél órát kellett kibírnom. Plusz kerek 80 percen keresztül kerestük a kocsit, mert B. annyira béna volt, áhhh mondom ezt nem hiszem el. Hazaértünk, fél 7... 7-kor közöltem, hogy én megyek zuhanyozni, mentem is. Fél 8-ra végeztem, behuppantam az ágyba, nekiálltam skype-olni + fészbúkozni, majd később elment a net, így lefeküdtem aludni. Végre egy nap korán! Hulla fáradt voltam, és nagyon-nagyon fájt a fejem! :( Elaludtam hamar, de mire ébredtem? Hogy 22.30-kor Zane visít, nem akart ágyba menni, B. meg persze nem tud kedvesen beszélni vele, csak ordítani, mert közbe neki a telefonálás a fontosabb. Amiből már mellesleg baromira elegem van, mert mikor hazajön este nagyon későn, és fent van éjjel 2-ig, akkor is olyan hangerővel beszél a telefonba, hogy képtelenség tőle aludni. Nem értem miért kell ordítani folyton, miért nem lehet halkan beszélni, hogy ne ébredjen fel az egész ház. :( Sajnos ilyenkor jövök mindig rá, hogy abszolút nincs rám tekintettel sokszor, és ez baromira idegesít, mert ha ő alszik, vagy bárki, én mindig csendben vagyok. Na mindegy.

A helyzet az, hogy mikor B. veszekszik Zane-nel, akkor Zane másnap nem viselkedik. Ez így történt ma is. Reggel felkeltünk, csináltam neki reggelit, amit persze nem akart megenni, mert hogy ő TV-t akar nézni. OK, a TV-t kikapcsoltam, mondtam neki, hogy ha megette a reggelit, felöltözött, fogat mosott stb. akkor nézheti. Nagy nehezen leült reggelizni, de közbe folytatta a hülyeségeit, aztán mikor kiborította az egész tál rizspelyhet tejestől-mindenestől, na akkor olyan isteni igazából elszállt az agyam. Szóval ma nincs TV, nincs játék, se semmi az égvilágon, max. írás + olvasás, esetleg rajzolhat + színezhet és ennyi, befejeztük. Ahogy ilyenkor beszél hozzám, huhh, más aupair már tuti felpofozta volna. Én csak tűrök, és büntetek, bőven elég az neki. Majd talán felfogja, hogy én nem az anyja vagyok, se nem a játszópajtása, velem nem fog úgy viselkedni, mert nem engedem. És ma B.-szel megint el fogok beszélgetni erről, és arról is, hogy tegnap bunkó módon viselkedett, mert tudta, hogy alszom, és csak azért is hagyta, hogy üvöltsön Zane,és még ő is rátett két lapáttal. Remélem innentől nem fogja elvárni, hogy csend legyen a házban, amikor ő pihenni próbál. Na mindegy. Most megint nagyon-nagyon ki vagyok akadva, és annyira mennék haza, olyan szinten elegem van ebből az egészből, hogy azt elmondani se tudom. És arról nem is beszélve, hogy nem látom a végét, nem látom, hogy mikor fogok hazajutni, mert B. úgy képzelte el ezt, hogy megígértem neki 1 évet, akkor 1 évig itt kell maradnom, és még csak látogatóba se menjek haza. Hát, mikor ezt elmondta, csak pislogtam.... :S Buta, buta, buta... És gyereket nevelni se tud 44 éves létére, és semmi türelme, és mikor Zane már kezd normális lenni, mert én tudom, hogy kell vele bánni, akkor ő fél nap alatt, mikor itthon van, mindent elcsesz. És persze neki soha semmi nem tetszik, meg soha semmi nem felel meg, mert ő idősebb tőlem, és én semmit se tudhatok jól. Ezt is utálom!!! Meg a lustaságát, azt nagyon. Hiába is próbál mindenki nyugtatgatni, meg hiába sajnálja őt mindenki... senki se élt még vele, és nem tudja senki, hogy milyen az. Őt szerintem jobban kicsinálná az, ha a gyerekével kellene lenni összezárva hetekig, mint hogy el kell mennie dolgozni. Sokszor van az, hogy azért megy el dolgozni, mert nem bírja Zane-t elviselni, és az a szörnyű, hogy ezt szó szerint így el is mondja nekem!!!

A  másik dolog, hogy folyamatosan siránkozik, hogy nincs pénz, nincs pénz, de tegnap is ahogy elmentünk a Meadowhallba, vett magának egy kardigánt 65 (!!!) fontért, ezen kívül még nadrágot, meg másik 2 pulcsit. Nos, ha nekem annyira nincs pénzem, akkor basszus nem veszek ruhákat, mikor 3 baromi nagy beépített szekrény van tele itthon a ruháival. És persze mondanom se kell, hogy a hűtő tartalma a mai napon: tej, brokkoli, sárgarépa, narancs, vaj, szeletelt kenyér és ennyi. Ezen kívül van még krumpli, paradicsomos bab konzerv, spagetti, rizs. És adj a gyereknek enni... Mit?!?!?! Tudja, hogy milyen válogatós Zane, és nem fog párolt zöldségeket enni stb. Csomószor én veszek kaját a zsebpénzemből, már ezt is unom. Tegnap előtt is megfőztem a bolognait a saját (!!!) pénzemből, erre B. tegnap 3x evett belőle, azt hittem, hogy ma még marad ebédre nekem, de nem. :( És persze este megkérdezte tőlem, hogy: "Holnap mit fogtok egész nap enni?" Áhh, inkább nem válaszoltam semmit. :( Na jó, befejeztem a panaszkodást. :(

Végre 2011-et írunk

Tegnap nem volt energiám írni, pedig nem sok mindent csináltam egész nap. Reggel felkeltünk, megreggeliztünk, felöltöztünk, elmentünk a kis Tesco-ba, vettünk pizzát + darált húst. Hazajöttünk, kicsit TV-t néztünk, aztán én nekiálltam bolognai spagettit főzni. Ajjh, megint nagyon-nagyon finom lett! :) Legalább most két napig tuti, hogy ehető a kaja! :) Főzés után eltakarítottam a romokat a konyhában, aztán msn-eztem, meg fészbúkoztam... (nem kicsit) :D

Vééégre 2011-et írunk, ami azt jelenti, hogy ebben az évben megyek hazaaa!!! :) Tökre happy vagyok, ha csak erre gondolok, bár még nagyon-nagyon sok idő van addig hátra, tudom jól. De valahogy csak megbírkózok majd ezzel is, remélem, hogy hamar eltelnek a hónapok.

Az új évre nem fogadkoztam, mert minek?! Viszont igyekszem többet írni majd ide a blogomba, hogy legalább Anyukám ne legyen csalódott. :)

A csajoknak még egyszer köszi a szilveszter estét, jó volt Veletek dumcsizni, majd ha már a Sára is itt lesz, akkor megismételhetnénk! :)

B. most megint nagyon-nagyon normális, csak mivel rengeteget dolgozik, várható, hogy újabb "bomba fog robbanni", annyira érzem basszus. Mondjuk este is viszonylag jó kedve volt, meg mindent százszor megköszönt, és iszonyú kedves volt, meg beszélgettünk is sokat, csak hát ismerem már. Ahogy Eszter is írta, engem is az nyugtat (hülye szó rá, mert abszolút nem nyugtat), szóval tudom, hogy másoknál is ez a helyzet, nem csak nálunk. El kell viselnünk, és punktum, túl kell tudni lépni rajta, ha maradni akarunk, nem szabad, hogy ez lelombozzon minket, vagy eltántorítson a céljainktól. :) Ohh, ezt így olyan szép volt leírni, kár, hogy az adott szituban ez soha nem jut eszembe, hanem csak a "bosszú", hogy én már pedig csak azért is hazamegyek. :D Aztán meglátjuk ki nevet a végén... :D Jha igen... Azt is megfogadtam, hogy a következő ilyen alkalomnál szó nélkül csomagolok, és ez így is lesz. Azt hiszem nagyon-nagyon megértő vagyok, és toleráns, soha semmiért nem szólok, és nagyon keményen dolgozom, - ami alatt nem konkrétan a munkát értem, hanem hogy nulla szabadnap stb. és ez bizony eléggé elviselhetetlen. :( 

Nah, mára ennyi... Hiányzik a Családom, és hiányoznak a barátaim!!! :( Ezt nem tudom elégszer leírni.......

Happy New Year, England!!! :)

Végre eljött a mi időnk is. :)



Happy New Year Glitter Pictures