Megint napok óta nem írtam a blogomba, mert amik történtek, azokról inkább nem akartam beszámolni. Beatrice nagyon ostoba módon viselkedett velem is, és Zane-nel is, ezért eléggé fagyos volt a hangulat, az elmúlt közel egy hétben főleg. (bár már előtte is voltak néha kirohanásai) Próbáltam volna beszélni vele, de nem találtam rá alkalmas időpontot, mert folyamatosan csak ordibált és kötözködött. Én se tudtam most olyan türelmes és megértő lenni, egyrészt a betegségem miatt, másrészt mert közeledik a karácsony, és nagyon honvágyam van, harmadrészt pedig azért, mert én is fáradt vagyok és meguntam a hülyeségeit. Így hát eldöntöttem, hogy írok majd neki egy levelet, és karácsony után odaadom, lényegében csak a problémáimat akartam leírni, amit megbeszélni nem tudtam vele, hogy úgy érzem kissé túl lőtt a célon, mert semmivel nem szolgáltam rá erre az otromba viselkedésre, úgyhogy úgy döntöttem hazamegyek, keressen valakit a helyemre.
Nah, hát erre kedden: reggel minden OK, már-már kezdtem örülni, hogy aznap tudunk beszélgetni kicsit, de aztán Zane elkezdett rosszalkodni, és erre B. teljesen kikelt magából. Mondom hát jó, akkor ez se az én napom, sebaj, marad a levél. Nagynehezen eltelt a nap, eljött a fél 8, Zane-nek fürdés, mentünk volna lefeküdni, de mi történt? A mosógépnél elfagyott a falból kijövő cső, és elárasztotta a víz a házat. :( Erre B. még jobban üvöltött, meg szitkozódott, úgy beszélt velünk, mint egy nem is tudom mivel. Feltakarítottunk több óra alatt (szó szerint ki kellett merni a házból a vizet), majd én felmentem a szobámba, mert valahogy abszolút nem vágytam a társaságára tovább. Fekszem az ágyban, épp Sárának panaszkodok, 23.15-kor B. kiabál fel, hogy jöjjek le, beszélni akar velem. Lejövök, mondja, hogy üljek le. Leülök, mondja, hogy úgy látja vmi baj van, és hogy mondjam, hogy mi. Nah, hát én összesűrítettem kb. 3 mondatba, hogy utálom amikor ordibál és ok nélkül kötözködik, úgyhogy keressen vki mást, mert én besokalltam. Erre elkezdte mondani, hogy tudja, hogy kicsit túl ment a határokon, de hogy depressziósnak érzi magát egy ideje, mert fáradt, és mert csak rossz dolgok történnek vele, meg hogy hideg van, tél van stb. Mondtam, hogy OK, ezeket én is érzem, és én is utálom, mégis tudok uralkodni magamon. Akkor elkezdte sorolni, hogy mik a problémái, de olyan nevetséges dolgok voltak, hogy szimplán csak nevettem. Elsőként hozta fel az üdítős dolgot, amit ide is leírtam. Szóval, hogy mikor megkérdezte, hogy van-e bontatlan dobozos üdítő a konyhaszekrényben, én azt mondtam, hogy "nem tudom" és miért nem azt mondtam, hogy "azt hiszem igen v. azt hiszem nem". Ohh, milyen egetverően nagy problémák ezek... Szerinte ha valamire azt mondom, hogy nem tudom, akkor az az ő olvasatában azt jelenti, hogy én nem érdeklődöm a téma iránt. :) Érdekes felfogás. :) Mondtam neki, hogy már százszor elmagyaráztam, azért válaszoltam azt, mert én nem iszom azt az üdítőt, és fogalmam se volt, de meg akartam volna nézni, ha nem szólt volna be. Aztán, hogy mikor kérdezi, hogy mit fogunk ebédre enni, és én azt mondom, hogy "nem tudom". Mi mást mondhatnék, ha semmi sincs a hűtőben?! Utána, hogy mikor elmegyünk közösen vásárolni, akkor max. csak 1-2 cuccot teszek a kosárba, pedig mondta, hogy vegyem meg, ami kell magamnak, és ő kifizeti. Ok, hát ha az hiányzik, hogy telepakoljam a kosarat, akkor legközelebb az lesz. :) Lényeg ami lényeg, megbeszéltük, hogy jobban próbálunk figyelni, én elkezdtem gyűjtögetni az alternatívákat a "nem tudom"-ra. LOL :) Egyébként mondta, hogy nem akarja, hogy hazamenjek, mert hogy ő nagyon szeret engem, és tudja, hogy Zane is, és hogy ő tök nyugodt amikor dolgozik, mert tudja hogy Zane jó kezekben van, és örül, hogy miattam nem kell idegeskednie, és hogy engem nem kell 2 óránként telefonon ellenőríznie, meg lefekvés előtt stb. mert megbízik bennem. És hogy a kolléganői is mindig kérdezgetnek rólam, mert hogy sokat szokott nekik mesélni, és hogy büszkén újságolta mikor Zane olyan nagyon lázas volt, és én még éjjel is 2 óránként felkeltem megmérni a lázát, és küldtem B.-nek sms-ben mindig, hogy mi a szitu épp. Úgyhogy... szerintem én minden tőlem telhetőt megteszek, tehát NEKI kell változni velünk szemben, nem nekem. Mellesleg már úgy beleéltem magam, hogy hazamegyek. :D Ajjh, nagyon-nagyon honvágyam van, már ezzel is álmodtam, hogy otthon voltam, és Anyával mentünk shoppingolni. :)
Kezdek jobban lenni, testileg-lelkileg, mindenhogyan. :) Köszi Sára, köszi Ági! :)
A betegségem is szépen múlik, remélem, hogy teljesen meggyógyulok hamarosan, már nagyon jó lenne!!!
Ma főztem olyan fincsi levest, nyami! :) Fura, de a leves az egyedüli, ami rettenetesen hiányzik. Pedig én régebben utáltam, soha semmilyen levest nem akartam megenni, főleg a húslevest nem. Most meg.......... :)
Holnap után karácsony... mert ugye itt csak 25.-én kezdődik. :( A karácsonyfa már 3-4 napja áll, hát hogy is fogalmazzak, nekem nem tetszik. Ilyen soha nem látott LED karácsonyfa, mindenféle színben pompázik, ha áram alá van helyezve.
Holnap elvileg reggel megyünk Sheffield-be a Meadowhall-ba, kíváncsi leszek.
