So... Tegnap el kellett mennünk vásárolni, mivel nem nagyon volt itthon semmi ehető kaja. Nem találtam darált húst a boltban, így vettem ilyen kis fasírtnak való golyócskákat, és abból csináltam bolognai spagettit, nyamiii... iszonyú finom lett, Zane azt ette ebédre + vacsira is, és B. is amikor megjött, evett egy nagy tányérral, majd utána éjjel még egyszer evett belőle, ezt reggel vallotta be. :D Azt mondta, hogy nagyon ízlett neki, ami oké-oké, de azért nem szeretném, hogy erre rászokjanak, legalább a délelőttjeim legyenek szabadok... Amúgy meg örülök is, mert tök korrekt, mindig mindent megköszön, ha vasalok, vagy ha felporszívózok, mindig mondja, hogy nagyon köszöni, pedig hát ez is a feladatom, de azért jól esik. Szerdán előreláthatólag szabad lesz, mondta, hogy akkor én aludhatok sokáig, ő majd intézi a dolgokat. Tényleg jó itt, csak hát nehéz, nehéz, nehéz... Viszont egy hónap már letelt, és nem volt rossz, semmiféle nézeteltérés nem volt eddig, minden úgy van, ahogy az meg lett beszélve...
Ma megtudtam, hogy B. 44 éves... hát szó mi szó, egy tízest simán letagadhatna. :D És láttam egy fizetési papírját, a full-time job-ét, hát tényleg nem hobbiból jár el melózni még Derbybe is. :S Nah mindegy, ez igazából nem az én gondom... ha minden így marad, akkor kibírok itt simán 1 évet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése