24 + 5 nap

Még pontosan ennyi van hátra. Elég nehezen viselem, nagyon lassan telnek a napok, és már iszonyúan mennék haza. Mióta meghoztam ezt a döntést, hogy egészen biztosan nem jövök ide vissza, azóta valahogy könnyebben viselek el mindent, nem idegesítem fel magamat felesleges dolgokon, nem érdekel már semmi, csak hogy végre otthon lehessek. B. már 3 napja itthon van, és gyakorlatilag az alváson meg az evésen kívül nem csinál semmit... (hozzáteszem, már megszoktam). Még további 2 ilyen nap vár rám. :( Időközben változott a beosztása, és a hátralévő időkben elég sokat lesz itthon, na de kibírom. Persze, ugye mondanom sem kell, hogy ma se mondta volna még véletlen sem, hogy kapok egy szabadnapot, így sok-sok hónapnyi nonstop munka után. Sebaj, ahogy már korábban is írtam, az nevet, aki utoljára nevet, az pedig ÉN leszek! Nem is sejti, hogy nem fogok visszajönni, pedig szerintem frankón látni rajtam, hogy már totál elegem van mindenből, ráadásul tök egyértelmű is, hogy ember legyen a talpán aki ezeket mind-mind tolerálni tudná ennél hosszabb távon. 

A másik dolog, hogy tartozik 195 fontommal, amiből fogalmam sincs, hogy mennyit fogok viszont látni, ha egyáltalán valamennyit is meg fog adni belőle. Unom már, hogy folyamatosan 1-2-3 hét késéssel adja ide a heti fizetésemet, hogy folyton én fizetem ki a gyerek kajáját a suliba, hogy folyamatosan tőlem kéreget kölcsön erre-arra, amit aztán később elfelejt megadni. Én NEM a bank vagyok, és már ezt is unom! Sőt, utálom! Nagyon-nagyon elszaladt a ló vele, én nem tudom mit képzel magáról. Csak azért tartom a számat, csak azért nem szólok be neki, mert azt akarom, hogy kicsit pofára essen, amikor majd augusztus 19.-én rájön, hogy én márpedig NEM fogok ide visszajönni, mert bolond lennék... Ennél nagyobb bosszúságot nem igazán tudnék neki okozni, szóval ez pont így lesz jó, bőségesen megérdemli. Úgyhogy addig is csitt van, nem fogom elszúrni holmi beszólással, az nem lenne neki elég tanulságos. 

Hagyni fogok majd egy levelet, amiben fel fogom sorolni, hogy mik nem tetszettek, hogy mik lettek volna az ő kötelességei, és mik az enyémek... Aztán elgondolkodhat!!! Bár úgysem fog, mert ennek nincs is elég agya hozzá. Komolyan mondom, hogy egy rémálom ez a nő, és egyedül a gyereket sajnálom az egészben.