... Mármint ez volt tegnap. :) Tegnap sajnos nem tudtam írni a blogba, mert este valamiért nem működött a netünk. Jelentem, hogy itt leesett az első hóóó. :) Sajnos nem maradt meg, de olyan jó volt nézni, ahogy esik, tökre happy lettem tőle. Amúgy is abszolút tökéletes napom volt, valahogy minden klappolt, szóval happiness. Zane olyan édes volt, annyira szeretem őt, és olyan boldog vagyok, hogy nem egy idegbeteg családot fogtam ki ezúttal. Emlékszem, mikor Beatrice-szel még csak leveleztünk, és egy csomó-csomó jó dolgot írt magukról, hát én kicsit megijedtem, hogy valóban létezne ilyen?! Éssss igen... :) Annó Worcesterben is egyébként hasonló volt a szitu, csakhogy amit ők írtak nekem, abból egy szó sem lett igaz, itt viszont minden. :) Úgyhogy megérte kockáztatni, és ezúton is köszönöm mindenkinek, aki biztatott, elsősorban Áginak, talán az ő noszogatása nélkül sose szántam volna el magamat újra. Ajjh, annyira hiányoznak ám a beszélgetéseink, várom már, hogy hazamenjek, bár az még nagyon sokára lesz csak sajnos. :(
Ma végre beszéltem a Tinával is fészbúkon, és holnap is fogunk, jupppijéééé. :) Nyomikám, misssszjúúúú!!! ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése